Micsoda érdekes dolgokat produkál az élet. Még mindig csak tátom a számat azon, hogy Erik mennyire jól érzi magát így, felső tagozatosként, bár elkiabálni nem akarnám. Meg még ugye majd csak ezután derül ki, hogy képes e tényleg egyedül felkészülni.. lassan kezdődnek az élesebb helyzetek, amikor majd lesz felelés, meg röpdolgozat, meg ilyenek. :) De reméljük, hogy minden akadályt jól vesz majd. (bár éppen a tanárok figyelmeztettek arra bennünket a szülői értekezleten, hogy az első negyedévben visszaesés várható önmagukhoz képest) Meglátjuk.
Aztán ma, életükben először nélkülem voltak a bőrgyógyászaton. Én voltam a balfék, mert amikor időpontot kértem, nem gondoltam bele, hogy akkor épp délutános leszek. Anyámat ugyan megkértem, hogy kísérje el őket, de végül úgy alakult, hogy először egyedül mentek be (ott volt anyám, csak épp innivalót kajtatott Patriknak, aki az iskolából egyenesen oda érkezett). Persze, bement utánuk, de azért boldogultak volna ám nélküle is. Szépen el is mondták, kinek mit írtak fel, mit hogy kell kenni, és hogy hiányolt engem a doki. Naná, neki is fura lehetett, hogy nem vagyok ott. :)
Mindig olyan jön, ami még nem volt. De minden ilyen jól jön, mert amikor túl vagyunk rajta, akkor kihúzhatjuk magunkat, hogy na lám, ezt is megoldottuk. :)
Hú, de ügyesek voltak, gratulálok!
VálaszTörlésOlyan furán jó érzés látni, átélni, ahogy önállósodnak...