Semmit sem...

Hát mit is meséljek a mai napról? Mondhatnám, hogy leginkább a fedettpályás-távolbanézést gyakoroltam... mert az jó, és mert még mindig van mit gyakorolni rajta. Amúgy tényleg nem csináltam semmit. Jó, hát egy adag ruhát kimosott a gép, én meg kiteregettem, meg utána persze le is szedtem, és elraktam, de ezt nem sorolom a valamit csinálás kategóriába. Főzni sem kellett, mert maradt tegnapról, csak bepakoltam a mosogatógépbe ebéd után, és slussz.
Amúgy is olyan volt a széljárás (mondhatnám az orkánerejű szél), hogy az embernek semmihez semmi kedve nem volt, én meg szépen megadtam magam a széljárásnak. Valahogy úgy, mint Vianne a Csokoládé-regényekben... vártam, hogy majd most mit hoz a szél. Nem hozott semmit. :) Vagy csak nem vettem észre a nagy távolbanéző gyakorlat közben. :)
Persze, annak rendje és módja szerint egy kicsit már bánom (de ezt csak a dolgos és fegyelmezett énem mondatja velem, aki előbukkant itt a jobb vállam felett), hogy nem álltam neki a takarításnak, mert nem is biztos, hogy a végére érek majd a héten mindennek.. de végülis oly mindegy.. mire végzek, kezdhetem is majd elölről. :)

Ja, és meg kell örökítenem, hogy majd később, amikor Erik fiam már olyan idős lesz, hogy maga sem emlékszik a saját ötödikes korára (én meg addigra már valószínűleg semmire sem), hogy ma hozott magával haza egy köszöntőt Dr. Hoffmann Rózsától, és egy Nemzeti Hitvallást is.
Várhatóan Patrik fiam is érkezik hamarosan egy ilyen köszöntővel, és az Alaptörvénnyel. :) (legalábbis Erik köszöntőjében ezt olvastam)
Amúgy nincs ezzel baj. Bár Erik nem érti, miért kapta, és én sem tudom neki elmagyarázni, de sebaj.. eltesszük emlékbe. :)

És még a bloglistákat is frissítettem.. még hogy nem csináltam semmit... :)