Khhhmmm

A mai nap mérlege:
Egy darab hazaírás.
Háromféle dologról.
Egy gyereknek.
Aki sírt, és "nem tudta szavakkal körülírni", hogy mit is kapott az iskolában, ami nem fekete pont, de nem is intő, de rossz. Rolandról van szó, aki bizony, bőven megdöntötte mindkét bátyja ilyen irányú tevékenységeit, merthogy azért ilyet nem.
Sem kaviccsal nem dobáltak.
Sem padon nem ugráltak.
Sem ablakpárkányon nem álltak.

A sírós kiskirályfi megfogadta, hogy soha többet ilyet nem, és akkor sem, ha azt mondják neki, hogy "úgysem meri". És közben olyan komoly volt, és úgy zihált a kis mellkasa (és tuti, hogy úgy kalapált a szíve is), hogy nekem, akinek épp zord és szigorú anyának kellett volna lennem (amúgy az is voltam), és az apjának, akinek szintén épp a szigorú apa fejét kellett mutatnia kb. a szívünk szakadt a látványba, miközben fogtuk a fejünket, hogy mi jöhet még.. mikor még csak másodikos.:)

Aztán találkoztunk a tanító nénivel vásárlás közben, aki elmondta, hogy azért nincs nagy gáz, csak erről már azért kellett tudnunk. Világos. És egyet is értettünk. :)

Igazából meglepő volt, és mégsem. Mert ő azért felkészített minket mindenre jó előre.