Ma például kedvem lett volna hozzá, hogy ha lehetőségem is van, akkor felhívjam az oktatásért felelős mindenféle döntésképes embert, hogy ugyan, most azonnal üljön autóba, és jöjjön el hozzánk. Megmutattam volna nekik ott helyben, hogy tessék.. lehet(ne) ezt így is. Mert ma nálunk "szülői értekezlet" volt. Egészen rendhagyó módon, mert velünk voltak a gyerekek is, meg még esetleg a tesók is, és nem ültünk az osztályteremben jegyzettömbbel és tollal felszerelkezve, tiszta stresszben, hogy mindent gondosan lejegyzeteljünk. Helyette volt a kezünkben süti, vagy épp egy szelet zsíros kenyér, és csak egy-két
Ugyanakkor itt van a szomszéd faluban az a bizonyos esküvő. Az a nagybetűs, amiről hetek óta olvasni lépten-nyomon, és hallani mindenfélét. Mindenki tudni véle, hányan lesznek, kik lesznek ott, sőt, még azt is, ki mit visz nászajándékba. Ezzel kapcsolatban is gondolkodtam, hogy micsoda emberek vagyunk mi, hogy valakiknek a legboldogabb napját mocskoljuk ilyesmivel? Gyakorlatilag mindegy, hogy kik ők, mert ez akkor is életük legszebb napja. Épp elég teher lehet együtt élni mindazzal, amivel járhat az, hogy ki is az apja ennek a lánynak, és akkor még ez a nap is, ahelyett, hogy arról szólna, hogy ő a legszebb, és a legboldogabb, tűzszerészek vizsgálódnak, és attól kell tartania, megjelennek e a tüntetők? Nem szép dolog ez szerintem. Lehet az embernek véleménye a politikáról, a politikusokról, miért ne lehetne? Nekem is van (de ezt megtartom magamnak). De nem szúrja a szemem, hogy mi minden jut neki az esküvőjére, mert nekem is volt, és nekem az a nap úgy volt tökéletes, ahogy volt. :)
Na és persze volt ma már x faktor is. Tudom, tudom.. senki nem nézi, mert fújj de színvonaltalan, és fújjAlföldi, fújjSzikora, és TóthGabinemááááár, mégis mindenki képben lesz majd, hogy ki mit mondott, mit csinált. Nos, én bevállalom szépen, ahogy az elmúlt években is, hogy néztem. Alföldiből nem ábrándultam ki, bár nem gondoltam volna róla, hogy ennyire kritikus, mint amennyire az. Gabi hangját imádom, a stílusa amúgy távol áll tőlem, de az ez életszeretet, ami árad belőle, az magával ragadó. Szikora Robit pedig majdnem megsajnáltam, hogy az az ember, aki annyi szenvedéllyel énekelte, hogy "Ó,Mariiiiina.... " milyen nagyon öregember lett. Voltak szemöldökfelvonós emberek, volt, akitől a hideg rázott, és volt, akitől a könnyeim potyogtak a nevetéstől. :) A szolfézstanárnőtől, aki azon a félelmetes hangon hörgött, háááát.. majdnem leugrottam az ágyról.. Amúgy sem bírom ezt a hörgős zenét, és a kőkemény metál sem az én világom. Na de volt azért, aki könnyet csalt a szemembe, és voltak, akiknek meglepően jó hangon énekeltek. :) Nézni fogom továbbra is, és majd, amikor eljutunk odáig, azt is el fogom árulni, kinek fogok drukkolni. :)
És most Te jössz. Meséld el, mit éltél át. :) Vagy csak azt, mi jutott eszedbe arról, amit én meséltem...
Hát például tegnap velem sem történt semmi, és ez a semmi a hetemet tekintve nagyon pozitív volt. Sajnos nincs egy gomb amivel megoldhatnám, hogy egy napig legalább ne gondolkodjak és ne érezzek, ha lenne bizony megnyomnám. X-et ugyan nem, de tenisz elődöntőket néztem, aztán este megszomorodtam azon, hogy meghalt Fűzy Ákos, és ezen az egész értelmetlen tragédián. Meg azon is, hogy hiába nem érint ez engem közvetlenül, mert én csak egy kosárlabda rajongó vagyok, mégis nagyon pocsék érzés, mi lehet azokkal akik személyesen érintettek ebben. Aztán azon is gondolkodtam még, hogy mi a szart sajnálom magam, és nyavalygok mikor itt van nekem kedves férj, meg három kölyök, és süt a nap, és szép a természet. De aztán meg azon gondolkodtam, hogy mindezek ellenére lehet hogy el kéne húzni innen jó messzire. A fentieket összegezve, lehet hogy egy épkézláb gondolatom sincsen. Azt gondolom vagy én nem vagyok normális vagy a világ. És egyik sem tetszik. Az esküvőről megegyezik a véleményünk. Orbánék sem vájkáltak az enyémben én sem fogok az övékben.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMeséljek? :-) Tegnap olyan jó napom volt. 1 nap kimenő a családból, fitness karneválon voltam. Részt vettem 2 óra zumbán, 1 kubai salsán, 1 hip-hop aerobicon, meg egy alakformálón. Sajnos a capoera meg a samba már kiamradt, de így is úgy feltöltődtem. :-) (aztán este pótoltam a házimunkát, de sebaj)
VálaszTörlésNa, ezt én is így gondolom: akit nem érdekel valami, az ne nézze, de nézni, körömrágva, mint Berzsián a Ravaszdi felügyelőt a tévéjén, amit nem ő kapcsolt be, hogy aztán mondogathassuk, hogy így szar meg úgy szar pont ugyanolyan szánalmas és rossz, mint nem nézni és úgy fikázni. Tetszett? Akkor dicsérem. Nem tetszik? Akkor tojok rá. Kit érdekel, hogy egy kiscsaj hogyan házasodik, akihez semmi közöm? Pont annyira nem érdekel, mint amennyire azoknak a véleménye, akik ezen ujjonganak vagy fanyalognak. Nem kattintok rá, és kész. Amúgy meg mit sajnáljuk tőle? Mi marad abból a kislányból, ha az apukája már nem lesz valaki? Hát, akkor meg mit irigyeljük? Amúgy meg ha nem adná meg a lányának ezt a nagy dínomdánomot, akkor az lenne a baj. Így legalább azt elismerhetjük, hogy apának legalább jó, ha más szerepkörökben meg is bukott...
VálaszTörlésMágika, a kosaras tragédia engem is szíven ütött, pedig még csak rajongónak sem mondanám magam, (foci és forma 1 az én világom) de az egésznek az értelmetlensége szörnyű. :(
VálaszTörlésEszter, igencsak jó napod volt, örülök neki. :)
Altair, és épp ma mondták nekem, hogy egy bizonyos bulvárlap négy teljes oldalt szentelt ennek az esküvőnek a mai számban. Szánalmas... :)