2013. szept. 15.

Mindig valami

Kiástam ma magunkat a szennyeskupac alól, meg a porhalom alól. Ez utóbbi a padlón ragadt, és terjedt konyháról szobára.. mit mondjak, mocsokul nézett ki. :) Szerencsém volt, mert ma szépen sütött a nap, és a ruhák is megszáradtak, este be is kerültek a szekrénybe.
Mindemellett szenvedek, mint a kutya, mert nagyon fáj a nyakam. Nem csináltam vele semmit, legalábbis nem tudok róla, és mikor először éreztem, hogy megint olyan furán nehéz tartani a fejem, gondoltam, hogy "na, már megint itt ül az idő a nyakamon.." De aztán akármerre tekergettem is, nem lett jobb, csak rosszabb, ahogy telt a nap. Balázst kértem, hogy ugyan egy kicsit masszírozza már meg, mert kezd fájni a fejem is tőle, mire felfedezett két kisebb csomót is. Mintha össze lenne ugorva az izom, vagy mi. Ha nyomja, akkor jobb. Úgyhogy mese nincs, nyomni fogja rendületlenül..
Megyek is, pihentetem, mert nagyon nem jó így, ha ülök, meg kell támasztanom valahol. (bár azt is óvatosan, mert különben megfájdul a fejem) Holnapra el kell mulasztanom..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése