De közben rájöttem, hogy minden bizonnyal az most amúgy is az a hét, amikor a szülők kilencvenkilenc százaléka rádöbben ilyesmire, és simán lehet, hogy másokat meg én döbbentem le akkor, amikor elkezdem elengedni az ötödikesem kezét, mert ő már felsős. És mint ilyentől, lassacskán elvárható az önállóság. Leginkább iskola-fronton. Mert amúgy az olyan, mint az én munkám. Nekem is el kell számolnom a dolgaimmal, meg neki is. Az én lelkiismeretem akkor tiszta, ha mindent megtettem azért, hogy a munkámat a tőlem telhető legjobban végezzem, az övé meg gondolom attól, hogy ugyanezt teszi.
És amúgy meg a falnak megyek azoktól a kérdésektől, hogy tudjuk e már biztosra, hova megy Patrik középiskolába? Hát nem, nem tudjuk. Illetve, az apja egészen biztos benne, hogy hova megy. De szerintem nem oda fog, mert mindenki lebeszél róla. Amúgy meg továbbra is úgy gondolom, nincs most jó döntés. De valamit majd választani kell.
Mondjuk én részemről ilyeneket választanék, hogy
 |
| forrás |
Ezt most nem értettem, azaz, hogy legyen Patrik gondolás, vagy tájkertész, vagy tanuljon franciát vagy olaszt? :)
VálaszTörlésEgyébként mi sem tudjuk még biztosan, hogy Márkó hová menjen, gimi vagy egy erős műszaki szakközép között ingázunk.
Egyébként én már tavaly elengedtem Vió kezét negyedikben, azaz hazajárt és magától tanult, furcsa is neki, ogy újra megfogtam, azaz tanulószobás lett és angolozok vele, de hát muszáj az új iskola miatt és a felsőtagozat miatt is, mert majd most kezdenek el felelni, amit edig ugye nem csináltak és meg kell tanulniuk, hogy hogyan kell. Aztán ha látom, hogy sínen van, akkor majd nyilván hagyom magától készülni újra, sőt majd haza is járhat egyedül, csak ő ezt még nem tudja :)
Mindig arra hivatkoznak hogy ez egy másik világ, meg mennyi a veszély. ez igaz, de majd élniük is ebben a világban kell... Persze az elsősömet kísérgetem, de 3-4. osztályban már cél az önállóság, mint a tesóinál. nem bántuk meg, mert gyakorlatias, önálló felnőttekké váltak/nak, akik tudják védőhálóként egyre távolabb de ott vagyunk.
VálaszTörlésJa, ez éppen nem jutott eszembe még Patrikkal kapcsolatban. De az már inkább, hogy én inkább addig eltengődök valami ilyen helyen, amíg majd minden elrendeződik. :)
VálaszTörlésÉn is valami ilyesmin gondolkodom Patrik kapcsán.. de nem tudom még.. nagyon nem. :)
Nálunk volt felelés már tavaly is, nem is kevés. :) Drukkolok Viónak, hogy minden jól menjen neki az új suliban.
Kriszta, én is valahogy így gondolom. Sajnálom őket, persze, mert szerintem ez a generáció is jobbat érdemelne, mint ami jutott nekik, de élni MOST kell, ebben a világban, és nem túlélni kell ezt az egészet, meg valahogy elboldogulni, hanem igenis meg kell tanulni kezelni mindenféle helyzetet.
Azt remélem, nálunk is sikerül majd őket elég életrevalónak nevelni, akik majd viszonylag könnyen megbírkóznak a kihívásaikkal. :)