Ma volt

Őszintén szólva majd lefordulok a székről már, annyira álmos vagyok, de mégsem feküdhetek le úgy, hogy ne vessek ide pár sort. Mondjuk akkor az meg is van, úgyhogy mehetek... :D
Mondjuk nem nagyon van mit mesélnem, mert csak úgy éljük a mindennapokat, nem történik semmi extra dolog körülöttünk. Igaz, én ennek örülök, nem hiányzik nekem semmi izgalom, mert az mindig plusz szervezést igényel, ahhoz meg éppen most semmi energiám nincs. Agyam meg még ennyi sem. Konkrétan annyira nincs ez utóbbi, hogy ma csak álltam, és gondolkodtam, hogy mennyi is huszonhat meg egy? Gondolom a matek tanárom irtó büszke lett volna rám. :D
De azért azt még elmesélem, hogy ma milyen jó volt nekem. Kaptam egy csomóféle csokit, egész kis csokilerakat van épp a konyhaasztalon. És este tízkor még várt rám egy meglepetés Whopper is. Na, az de jó volt.. már akkor gondoltam, hogy Balázs valamiben sántikál, mikor hazafelé jöttünk (ne kérdezzétek, honnan tudtam... egyszerűen csak úgy állt az orra), de végül nem kérdeztem meg, hogy ugyan mit titkol. :) Jól is tettem, mert olyan jó volt meglátni a meglepit, mikor beléptem. Roppant egészségtelen, ámde tökéletesen tudatosan meg is ettem még este, és minden falatot külön élveztem. :)
Most meg akkor tényleg elmegyek aludni.. kezdek csukott szemmel írni, és abból lesznek azok a mondatok, aminek se eleje, se vége, mert mire normálisan végiggondolnám, már alszom. :)