Kifúj

Túl vagyunk az első napon. Ami keménynek indult. Mert Erik az utolsó pillanatban mégis nagyon elbátortalanodott, és végül az iskola előtt úgy döntött, hogy ugyan kísérjem már be, mert "hogy menjen be ennyi cucc-cal" (megjegyzem: egyetlen doboz volt nála, a rajzdoboz) Itt én már tudtam, hogy honnan fúj a szél... úgyhogy bekísértem. De nem jutottunk el az osztályáig, mert még korán volt. Egy osztálytárs anyukája mondta, hogy majd háromnegyed nyolckor lesz "eligazítás". Addig nem tudtam várni, mert Roli még várta, hogy ő is eljusson a saját helyére, így el kellett köszönnünk. Kaptam egy forró szájú puszit, és még jobban aggódtam ettől, mint eddig. Erik az a gyerekünk, akinek azonnal tűzforró lesz a szája, ha fél, vagy bizonytalan. (lázas is tud lenni ilyen helyzetekben) Emlékeztettem magam, hogy halló, ez a gyerek ötödikes, itt kell hagynod, boldogul.. Azért a gombóc a torkomban jött velem.
Roli úgy ment be az iskolába, és kaptatott fel a másodikra a termébe, mintha egyetlen nap sem telt volna el iskola nélkül. Őt bezzeg cseppet sem izgatta, hogy mi lesz vele, vagy zavarta, hogy el kell köszönnünk, azonnal belevetette magát a társadalmi élet közepébe. Azért még elkaptam, és a szájába rágtam jó alaposan, hogy ki és mikor megy érte az iskolához, és hogy SEMMIKÉPP nem mehet haza senki mással.
Aztán elmentem vásárolni még. De egy percre nem hagyott békén Erik arca, amikor elköszöntünk. Annyira aggódtam, hogy a gyomrom is egy csomóban volt.
Itthon is ültem csak, és mint amikor elsős lett a gyerekem, úgy éreztem magam. Néha kibuggyant a könnyem, ahogy eszembe jutott, hogy vajon majd milyen élményekkel érnek haza. Aztán eszembe jutott, hogy én nem is leszek akkor már itthon, mikor hazaérnek. Este találkozunk még, de nem láthatom az első pillantást, amivel hazajön, és nem fogom tudni abban a pillanatban, hogy jó volt, vagy nem volt jó.
Még odabent is ezen morfondíroztam a munkaidő első fél órájában, és alig tudtam visszafogni magam, hogy ne próbáljam őket felhívni most azonnal.
Arról, hogy nincs baj, már értesültem háromkor. :)
Aztán most este, meggyőződhettem arról is, hogy minden jó volt. :)
Mindenkivel minden rendben... Erik is jól érezte magát, megkapta a tankönyveket, az apja be is csomagolta (örök hálám fogja üldözni). Leírta az órarendet, ahogy megbeszéltük, és felírt mindent, amit megbeszéltünk.
A matekot ugyanaz a tanár fogja neki tanítani, aki Patriknak (és aki nekem is valaha).. azt hiszem, kinevezhetjük lassan családi matek tanárnak. Az emelt csoportba került. Kétszer lesz hat órája, ha jól emékszem, de ebben nem vagyok biztos.
Patriknak minden nap hat órája lesz. Ő az emelt emelt (nem elírás) matek csoportban van az idén, és magyarból is így járt. Ettől a tanévtől kezdve még a nívós csoportot is kettéosztották, úgy tűnik, tényleg van esze, ha ide került.. (csak néha megy el neki, de ezt még elnézzük)
Roli meg erről a részről nem sokat mesélt. Annyit mondott, sokat játszottak kint, és hogy a tankönyveket majd pénteken hozzák csak haza. :)
Részemről megkönnyebbülés, hogy így alakult végül.. és remélem, ez még csak a kezdet, és minden nappal csak még jobb lesz. :)