Pofátlanság

Az is a lehető legnagyobb. Sőt, igazából kikérem magamnak. Mert micsoda dolog az, hogy amikor végre itthon vagyok(unk) szabin, akkor leterít mindkettőnket valami alattomos vírusos izé, vagy megfázás, vagy nem is tudom mi ez.
Már tegnap is gyanús voltam magamnak én is. Balázs reggel panaszkodott először, hogy olyan furán kapar a torka.... nála az orrfújásos dolgok tartanak már egy ideje a parlagfűnek köszönhetően. Aztán délutánra én is egyre gyakrabban tüsszögtem, és egyre többször éreztem a torkomat is fájni. Nem vettem róla tudomást, mondván, hogy jól vagyok, és pont. Aztán este már határozottan éreztem, hogy ebből bizony valami lesz, úgyhogy követtem nagyanyám ezeréves praktikáját, és lefekvés előtt bevettem egy Kalmopyrint. Gondoltam, gyerekkoromban is mindig ezt tömték belém ilyenkor, aztán meg sem mozdulhattam a takaró alatt, hogy "jól kiizzadjak". Most is igyekeztem mozdulatlan maradni (ennek köszönhetően olyan rémálmom volt, hogy még beszélni sem akarok róla), és reggelre úgy tűnt, bejött.... Majdnem vállon is veregettem magam, hogy mindent ilyen kis ügyesen elintéztem.
Úgy fél órányi időre volt bennem annyi lendület és energia, hogy eltervezzem, akkor ma lepakolom a konyha felső traktusait, lemosok mindent, és az tök jó lesz, mert holnap meg belefér a többi, és akkor már csak a szobák vannak.
Aztán rájöttem, hogy az őszi légy hatékonyabban tenné meg ezeket, mert nekem aztán még a mozdulat is fáj. Meg a nézés. Igen, még az is.
A nap folyamán felváltva voltak jobb-rosszabb időszakaim, de most estére elérte a torkom a csúcsállapotát. Ott is fáj, ahol eddig még soha életemben sem (egészen lent, ahol az a kis gödör van... nem tudom hogy hívják), és ráz a hideg. (nincs lázam amúgy) Felváltva vágyakozom forró tea vagy jégkrém után.
Szóval, mérges vagyok. Most ezzel megy az idő... hogy itt tehetetlenkedek egy hülye náthával meg torokfájással... Holnap meg még vérvételre is megyek. (ez csak ilyen rutin.. semmi gáz amúgy)