Nem tudom más hogy van vele, de én valahogy mindig úgy járok, hogy minél inkább tudom, hogy temérdek sok a tennivalóm, annál inkább nem csinálom. Találok millió egyéb tennivalót, ami után persze majd rögtön nekiállok azoknak a fontosaknak is, csak még előbb ezt.. és azt.. meg amazt.
Most is ez volt. Tudtam, hogy a nyaralásra velünk jövő pakkot össze kéne pakolnom a hétvége folyamán, vagy legalábbis a nagy részét, mert a hétfő-kedd kevés lesz. Úgy meg aztán végképp, hogy végül kedden munka után indulunk (és két választása van az én kedves férjemnek.. vagy ír egy cd-t, amíg én holnap a fodrásznál leszek, amin az én szeretett zenéim vannak, vagy alszom egész úton :D), tehát aznap kb. annyi időm lesz csak, amennyi még nagyon-nagyon muszáj. A család férfitagjait ismerve ez úgy kb. fél óra lesz.
Szóval, ezt már péntek este tudtam. És pénteken még tök jól meg is terveztem magamban, hogy majd mit hogy fogok csinálni. Csak aztán jött a szombat reggel. És nagyon nem akaródzott nekiállni.. elindítottam a mosógépet, meg aztán ki is teregettem. Közben meg elmentünk bevásárolni, és miután nem találtunk parkolóhelyet, meg amúgy sem tudtuk mit főzzünk, nagy merészen felvetettem, hogy akkor én inkább egy whoppert szeretnék, meg különben is arról volt szó, hogy pótoljuk a fürdőruha-hiányosságaimat (merthogy most megvan, csak épp tönkrement a csatja). Így aztán elmentünk. Előbb a whopper-igényemet teljesítettük.. na persze, ha már ott voltunk, mindenki csatlakozott hozzám, és nem csak nézték, ahogy én eszem. Rögtön ezután tankoltunk, majd beálltunk az autómosóhoz, hogy amit megspóroltunk a tankoláson, azt most jól eldorbézoljuk, és tiszta autóval megyünk tovább.
Itt jegyezném meg, hogy nem kell az én gyerekeimnek drága vidámpark.. bőven elég, hogy bent maradtunk az autóban mosás közben. Volt sikongatás is, meg hűha is, sőt.. Erik (a macsó, a páva, a raj Erik) félt is. Mondjuk erre nagy összegben fogadtam volna, hogy ez így lesz, mert nem bírja az ilyesmit. Egyetlen egyszer próbálkoztunk még régebben a búcsúban ilyen óriáskerék-féleségen, de meg kellett állítani, mert majd' elájult félelmében. Itt azért erről nem volt szó, de alig várta, hogy végezzen a mosó, neki simán beillett valami kalandtúrának is.
Ezután még sort kerítettünk a fürdőruha keresésre is.. nulla sikerrel. Mert megtaláltam, amit kerestem. Pont olyan színű, fazonú, nem nyakbakötős felsőjű... természetesen minden méretben volt, csak az enyémben nem. Így jártam, mert a többi meg nem tetszik. Úgyhogy most majd megpróbálom megpreparálni a régit, vagy s.o.s veszek egyet holnap.
A készülődést pedig abban kimerítettem, hogy leterveztem, hogy mit kell elcsomagolni. Szépen precízen felírtam, mi kell, és mibe fogjuk belerakni. Afféle célzás is volt, hogy esetleg össze is komissiózhatná valaki, de senki nem vette a lapot, úgyhogy csak rám vár. Jobb is mondjuk, mert ismerve a férfinépet, a lista fele itthon maradna, aztán ott vakaróznának, hogy húha, nincs alsógatya, most mi lesz. :D
És még ugye volt az emlékutazós rész is, de ezt már elmeséltem.
Ma azért kicsit többet csináltam a tegnapinál, bár messze nem azt, amit elterveztem. De át van öblítve, és el is van csomagolva az összes ágynemű. Ez is valami. De közben azért ma főztem is, meg forma 1-et is néztem, meg ilyenek.
És mindjárt holnap hajnal lesz. De ebben az a jó, hogy amíg dolgozom, egészen biztos nem fogok bűntudatot érezni amiatt, hogy nem csomagolok épp, mert lehetőségem sem lesz rá. :D De majd utána... vagyis miután levágattam a hajam.. meg bevásároltunk.. meg ettem.. :D :D :D Fog ez menni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése