Úgy örültem az előző levelednek, amiben írtad, hogy most már biztosan Te is jössz a versenyre. Alig várom, hogy találkozhassunk. Örömömben rögtön elújságoltam anyunak, aki olyan furán reagált az egészre. Nem is értettem, kicsit össze is vesztünk, és nem is voltam hajlandó elmenni a gitárórára sem. Tartsa csak másnak az óráit, ha nem tud velem örülni. Még este is duzzogtam, vacsoránál sem szóltam hozzá. Aztán bejött a szobámba, és én hiába próbáltam úgy tenni, mint aki alszik, leült az ágyamra.
- Tudom, hogy haragszol rám.- mondta- Hidd el, Veled örülök, hogy találkozol a barátnőddel, mégis kicsit félek tőle, hogy majd közétek áll ez az egész.
-Már hogy állhatna közénk?- kérdeztem- Máskor is versenyeztünk már egymás ellen, és nem számít, ki kap helyezést, és ki nem.- És különben is, ő teljesen más stílusban gitározik, mint én.
Anyu mélyet sóhajtott, aztán beszélgetni kezdtünk. Olyan dolgokról, amiről még sosem. És aztán a végén ő kért rá, hogy írjam meg ezt a levelet, csak azért, mert barátok vagyunk.
Nálunk itt, Szlovákiában valahogy olyan furcsák az emberek. Csomóan utálják a magyarokat, én sem beszélhetek sem az iskolában, sem az utcán magyarul, csak itthon anyuékkal. Erről is mesélt anyu, hogy nagyon régen (talán negyven éve?) volt valami, ami miatt nagyon haragszanak a ti országotokra. Mondjuk én ezt nem is értem, ennyi éven keresztül haragudni.. Na, mindegy, szóval azt mondta anyu, hogy tudnod kell róla, hogy ne érjen meglepetésként, ha nem fogadnak benneteket kitörő örömmel., az ezért lesz. Azt is mondta, hogy még nem tanultuk történelemből ezt, azt hiszi Ti sem, úgyhogy mi erről semmit nem tudunk. De azért a zenészek szeretik és tisztelik ám egymást.
Meg azt is mondta, hogy a Ti országotokban sokkal könnyebben fogadják el azt, hogy mi másfajta stílusban zenélünk. Nálunk sok a hülye ember, és azt hiszik, csak az a jó, amit ők csinálnak. Pedig még én is tudom, hogy Te is, meg még egy csomóan, akiket már megismerhettem a versenyekről tök jól zenéltek.
Az mondjuk mindenhol a világon egyforma, hogy ha a zsűritagok gyerekei is szerepelnek, akkor azok a gyerekek tutira helyezettek lesznek. Még szerencse, hogy anyu nem zsűritag, mert akkor inkább nem versenyeznék, nehogy már azért kapjak akármit is...
Megmutatom ezt a levelet anyunak is, mielőtt elküldöm. De szerintem tök hülyeség volt ezeket leírnom, mert Te nagyon tehetséges vagy, és emiatt semmi mással nem kell foglalkoznod, csak a zenéléssel. De anyu szerint amilyen okos is vagy, Te meg fogod érteni, miért írtam ezt. Hát, remélem is. Én még mindig kicsit haragszom anyukámra. Mert most attól félek, hogy megharagszol rám.
Egyébként meg, mikor a legutóbbi versenyen hallottalak gitározni, tudod, hogy borsózott a hátam, olyan jól csinálod? Szerintem simán kenterbe verhetsz bárkit. És majd mikor felnőttkorodban kiadod a cd-det, akkor tök büszke leszek rád.
És nagyon várom, hogy találkozzunk.
Barátnőd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése