Valahogy nem az igazi

Mármint én. Legalábbis agyilag. Többször panaszkodtam már erre, tudom. Aztán egy ideig mégis működött. Aztán megint nem. Most meg aztán a padlón van teljesen. Mert az, hogy napok óta fáj, az egy dolog. Az is csak egy a sok kis apróság közül, hogy minél tovább fáj a fejem, annál rosszabbul látok a jobb szememre. Mégis, ami a leginkább zavar mindenféle tünet közül, az a memóriám teljes hiánya. Most is, megkérdeztem Esztertől, hogy megy e holnap a legkisebb gyermeke oviba már, és teljesen elszégyelltem magam, mikor válaszolt, hiszen tudtam én is, hogy Bp-re mennek. És ez csak egy a sok közül, amivel kapcsolatban mostanában ilyen helyzetbe kerülök. Rettenetes. Én, aki mindig híres voltam a memóriámról.. és cserben hagy. Nem akarok pánikolni sem, mert minek? Meggyőztem magam, hogy minden csak egy újabb roham szép lassú kifejlődése, hiszen volt nekem az ősszel is látászavarom (nem is akármilyen), kb. egy hónappal a roham előtt. És akkor az a szemem, ami most is néha küszködik azzal, hogy összerakja nekem a képet, egy-egy idegesebb pillanatomban, vagy izgalmamban totálisan elfeketedett. Gyakorlatilag vak voltam pár pillanatra, vagy egy-egy fél percre. Most a fejfájásom valami hasonló. Folyamatosan fáj, tompán. Aztán, ha kiabálnék a gyerekekkel, akkor fellángol úgy, hogy azt hiszem, itt a vég. Úgyhogy inkább nem kiabálok. Nem hiszem, hogy bármi nagy bajom van. (mármint azon a roppant elegáns betegségen kívül) Esetleg stroke? (fittyfenét)
Párom szerint csak le kéne szoknom a cigiről, és egycsapásra minden hiperszuper lenne. A csak az tőle tényleg úgy hangzik, mintha mi sem lenne természetesebb, hogy eldöntöm, és kész, többet nem gyújtok rá (mondjuk ő tényleg így csinálta).
Na mindegy.. szóval agyra kéne gyúrnom valahogy. Leginkább rövid távú memóriára, vagy hogy hívják ezt. Hogy ne felejtsek már el mindent. Mert mondjuk Eszternek biztos nem esett jól, hogy nem emlékeztem (már én sem), de nem hinném, hogy vérig sértődött. Meg a bolt sem sértődik meg, ha kétszer-háromszor megyek, mert mire odaérek, elfelejtem miért mentem.. de félelmetes a gondolat is, hogy milyen hülye helyzetekbe kerülhetek még.
Most, hogy belegondolok, lehet, hogy máris Alzheimer-es lennék? Végülis.. úgyis a korán öregedők típusába tartozom.
Mindenesetre most piszkosul bánt, hogy megbántottam valakit emiatt. :-(