Morgás

Nem bírom tovább magamban tartani. Pedig múltkor megfogadtam, hogy nem lesz több ilyen negatív post. De akkor is, fortyog bennem a düh, a csalódottság, és még egy csomó leírhatatlan érzés. Hogy miért?
Van, ami magamért. Pl. hogy mióta volt az az egetrengető telefonszámlám, és a családi békesség, valamint a családi kassza érdekében mindenkinek elmondtam, hogy mostantól sokkal kevesebbet tudom hívni, azóta Esztert kivéve, szinte senki nem veszi a fáradtságot, hogy megkérdezze, mi újság, vagy épp elmondja, vele mi újság. Azelőtt pedig... de most már tudom, ezek mind-mind olyan kapcsolatok voltak, amikor csak azért voltunk jóban, mert én tettem ezért. Amikor nem tudok tenni, akkor ennyi.. Dühít. Tehetetlen düh mondjuk egyelőre. Bár, tudom, lesz olyan pillanat, amikor meg fogom mondani az érintetteknek, hogy ez így nagyon nem jó dolog. Mert ugye kettőn áll a vásár. És miért kéne mindig nekem érdeklődni, hogy hogy van? Őt ezek szerint nem is érdekli, hogy én hogy vagyok. Pedig a telefonon kívül akár emailezhetnénk is, vagy msn-en is beszélhetnénk, vagy mitbánom én. De ha nem, hát nem...
A másik ami iszonyatosan dühít, az csak közvetve érint engem, és akár az is lehet, hogy bolhából elefánt csak. De nagyon nehezen, és egyre nehezebben tolerálom azt, amikor a teljes érdektelenséggel találkozom. Ha tartom a kapcsolatot akárkivel egy internetes fórumon, akkor azt gondolom, az a minimum, amivel megtisztelem, hogy a távollétemben vele történteket visszaolvasom legalább. De mikor sokadszorra történik az, hogy se vissza nem olvas, se semmi, az már pofátlanság. És tényleg, Isten bocsássa meg nekem, egyre nehezebben tolerálom azt is, hogy látom, a gyereken keresztül próbál "versenyezni" valakivel, akit egyébként állítólag nagyon szeret. Nehéz az ilyesmit szó nélkül hagyni, mert bántanak ezek a dolgok.
Nem feltétlenül akarnék időt és energiát pazarolni látszatemberekre, és látszatbarátságokra.
Szerencsére tisztában vagyok vele, ki melyik kategória.
Mégis, azt is tudom, hogy amikor azok az emberek, akik most épp le sem.... -nak valamiért, amint problémájuk adódik, meg fognak találni mézes-mázos hangon. Csak ők még nem tudják, amit én már igen. Időközben megtanultam nemet mondani. (még ha néha fáj is)