Ritkán olvastam eddig könyvet valaki másnak az ajánlására. Már csak azért is volt ez eddig így, mert kevesen olvasnak rendszeresen könyveket.
Ez a könyv viszont úgy került az utamba, hogy előtte ennek a Valakinek is csak az útjába került. És aztán ajánlotta figyelmembe úgy, hogy "Ez a Te könyved." Bevallom, alig vártam, hogy a könyvtár következő nyitvatartási napja legyen, és már mentem is. Nagyon reméltem, hogy szerencsém lesz, és ott találom. Elsőre nem találtam, nagyon csalódott voltam. Aztán valamiért mégiscsak visszamentem oda, ahol lennie kellett, és ugyan nem az O betűnél, ahol szerintem lennie kellett volna, hanem az Ö-nél megtaláltam.
Még aznap elkezdtem olvasni. Már az első pár oldal után le kellett tennem, hogy magamhoz térjek a döbbenetből. Döbbenet, mert valahogy olyan hihetetlen volt, hogy mintha valaki benne turkálna a fejemben, és leírná, amiket valaha is éreztem, vagy gondoltam. Az már csak "hab volt a tortán", hogy a főszereplőnőt Diana-nának hívták, akárcsak engem.
Nem mondom, hogy tökéletesen egyszerű olvasmány bárkinek. Kell hozzá bizonyos fokú elvontság, és nagyfokú érzelemgazdag lelkivilág, ami befogad sokmindent. Volt benne rengeteg olyan gondolat, ami arra késztetett, hogy a könyvet becsukva kissé elgondolkodjak.
A döbbenet végigkísért, bevallom, néha kicsit meg is zavart az olvasásban. Menetközben sok olyan gondolat volt, amit majd ki fogok jegyzetelni magamnak, későbbi útravalóként.
Egy biztos: többször is fogom még olvasni, egészen addig, míg biztosan megtalálom a rózsámat, és mindenhol hallhatom a hangját. Mert hallani fogom, ez nem kétséges. Képes vagyok rá, és senki más nem kell hozzá, csak én.
És hatalmas köszönet illeti a Valakit, aki figyelmembe ajánlotta. :-)
(és csak zárójelben, és halkan, lábujjhegyen jegyzem meg, hogy azóta "íráskényszerem" van)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése