Ma több csalódás is ért. A legnagyobb az volt, hogy nem engedtek vért adni, mert 365 napon belül négyszer adtam, tíz nap múlva lesz az a nap, amikor már túl leszünk ezen. A flamingó napom már volt, de valahogy mégis ez a 365 napos dolog nem jött ki jól. Rosszul érintett, mert olyan értelmetlennek tűnik ez a szabály. De persze, tudom, hogy engem védenek ezzel, de mégis.
Igaz, nagyjából ez után fél órával már gondolhattam azt, hogy a fentiek egészen biztosan nem véletlenül történtek így, mert olyan fejfájás tört rám, ami pillanatok alatt kicsinált, voltak félelmeim, hogy eljutok odáig, hogy majd úgy kell összevakarni. Ez az egyik legnagyobb parám egyébként, hogy egyszer rosszul leszek a munkahelyemen, és ott fekszem tök kiszolgáltatott állapotban majd a kollégák előtt. Haza is jöttünk ma kicsit hamarabb, itthon vettem be ibumaxot és no-spat, ettem, és aztán feküdtem egy jó órát. Ettől jobb lett sokkal, de teljesen nem múlt el még most sem.
És aztán beszéltem ma valakivel, azt remélve, hogy megnyílik egy út számomra egy másik pozíció felé, de nem, mert nem beszélek sem angolul, sem németül. Igen, nekiállhatok tanulni még, de nem érzem magam képesnek arra, hogy megtanulok olyan szinten, ami egy üzleti nyelvet használó közegben szükséges. És nekem ezt a nulláról kellene elkezdeni. Szóval, bármennyire szeretném is azt csinálni, amit ez a lehetőség nyújtana, nem fogom. Azért kicsit fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése