Három óra alvás után mentünk dolgozni, és meg is beszéltük, hogy legközelebb akkor megyünk ilyen későn kezdődő meccsre, ha másnap tudunk szabadságra menni. Most is tervben volt, csak mire meglett a hivatalos időpont, Balázs kollégája már lefoglalta a repülőjegyeket. De semmi gond ezzel, csak már nem megy olyan könnyedén sem az ébredés ilyen kevés alvás után, sem végigcsinálni a következők napot.
Munka után kettőre temetésre mentünk. Most nem családtagtól szerencsére, hanem egy kedves ismerőstől búcsúztunk. Nagyon megható polgári szertartás volt, már az első zeneszám alatt sem bírtam könnyek nélkül, és aztán, ahogy a szónok elbúcsúzott tőle a két fia nevében, hát teljesen kikészített. Minden mondatból áradt, hogy mennyire szerették egymást ő és a gyerekei.
Ezek után alig vártam, hogy itthon lehetőségem legyen egy kicsit ledőlni a kanapéra, már fájt nyitva tartani a szememet. Aludtam is kb másfél órát, utána még nekiálltam végre Erik szobájából is kihozni a hét elején óta ott parkoltatott zsákokat. Napok óta össze van szerelve már a szekrény, ahová el kellett ezeket a holmikat tenni, de még eddig nem volt időm rá.
A zsákok kipakolása kapcsán rájöttem, hogy Balázsnak már megint igaza volt, és az a két paplan, amit nem használtunk már vagy három éve feleslegesen foglfljs nálunk a helyet, úgyhogy szerintem holnap elvisszük adományba. Nincs baja, csak nekünk már nincs rá szükségünk.
Szia Dius! Nem rég találtam rá a blogodra, és általában, ha elkezdek egy blogot akkor az elejétől kezdem el olvasni, hogy jobban megismerjem a blog íróját. A te blogoddal is így tettem és elszeretném mondani, hogy egy nagyon pozitív változásokon mentetek végig. Először is még a blog elején sok kudarc ért téged munka terén, amivel én nagyon tudok azonosulni sajnos, de viszont ma már egy stabil helyen vagy, ami igaz fárasztó, de megtaláltad a helyed aminek örülök még így ismeretlenül is. A másik amit nagyon becsülök az a Balázzsal lévő kapcsolatod/házasságod, ma már ritka, hogy valakik akik sok-sok éve házasok, még mindig ennyire őszintén szeretik egymást. És hát ott vannak a fiaid. Ott van Patrik, aki a blog elején mindig sírva futott hozzád a letört fogával, mára már ahogy látom elég sikeres férfi lett, és már önálló életet él. Ott van Erik, akiről még kezdetben azt írtad, hogy sajnos sok nehézséggel küzd tanulás szempontjából, most már ő is felnőtt és kezdi megtalálni a helyét a világban. Én mindig jót mosolygok, ha Erikről írsz részben azért, mert velem egykorú így jobban tudok vele azonosulni, részben, mert olyan pozitív kisugárzása van. És ott van akit te mindig úgy hívtál, hogy a legkisebb királyfi Roland, aki miatt a szeptember másodika, mindig emlékezetes marad, ő is már megerősödött és felnőtt. Még nagyon sok blog írós évet kívánok neked. Örülök, hogy rád találtam és az olvasód lehettem. Legyen szép napotok és jó hétvégétek!🥰🌺
VálaszTörlésKedves Kinga. Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat is, de azt különösen, hogy ennyi időt szántál rá, és mindent elolvastál az elejétől kezdve. Nagyon meghatódtam attól, amit írtál. 😊🥰
VálaszTörlés