Volt egy olyan időszaka az életemnek, ami sohasem merül feledésbe még akkor sem, ha mostanra szerencsére a mindennapjaimnak nem része már. Abban az időszakban sokat tanultam magamról, sok mindent tapasztaltam meg másokkal kapcsolatban. Nehéz időszak volt, mindegyik felvonása. Akkoriban tudtam meg, hogy ez a mai nap 1997 óta az epilepsziával élők világnapja is. Szent Bálint az ő védőszentjük is.
Ez a nap nekem inkább erről szól azóta is. Keserű tapasztalás volt, hogy milyen sokan néztek rám akkoriban más szemmel, hogy milyen sokan gondolták azt, hogy nem vagyok teljes értékű ember. El kellett titkolnom, hogy ezzel a betegséggel élek együtt, ha dolgozni akartam, mert még az orvosok között is többen voltak, akik úgy tekintettek erre, mint valami komoly fogyatékra. Egy igazi árnyékvilág, ahonnan nagyon nehéz kilépni. Én több, mint tizenegy éve vagyok teljesen tünetmentes, és teljesen gyógyszermentes is. Szerencsém van, mert bármire képes vagyok, de tisztában vagyok azzal is, hogy sohasem gondolhatom azt, hogy nem történik meg többé. (Ezért nincs jogosítványom)
Sokkal többen vannak ott, azon az árnyékos oldalon, mint gondolnánk, nagyon sokan élnek ezzel a betegséggel, Sajnos vannak közöttük olyan betegek is, akiket komoly korlátok közé szorit mindez, de szerencsére ők vannak kevesebben.
Ha valaha megtudod valakiről, mert bízik benned annyira, hogy elmondja, ne tekints rá más szemmel. Kérdezd meg, mi a teendőd, ha segítségre szorul, vagy kérdezz meg bármit, amire kíváncsi vagy, el fogja mondani.
És ezen a napon gondolj rájuk is.
Biztos, hogy nagyon nehéz lehetett. Engem is vizsgáltak még gyerekkoromban epilepsziára (szerintem teljesen indokolatlanul) és emlékszem már a kivizsgálás is nagyon rémisztő volt, meg amit ott láttam.
VálaszTörlésKívánom, hogy örökké tünetmentes maradj!
Köszönöm. 😊
Törlés