Ez ma nem a nagyon unalmas hétfők közé tartozott, volt mindenféle, amivel kellett foglalkozni munkaidőben. Nem csak munkával, kivételesen.
Munka után voltam masszázson, ami nagyon jót tett a fájós lábaimnak. Közben jókat nevettünk, mert Móni az a fajta ember, aki úgy tud kiakadni dolgokon, hogy nem lehet, hogy nem nevetsz rajta.. Többek között emiatt sem keresnék sohasem itt helyben valakit, aki esetleg ugyanígy meg tudna masszírozni. Azért is, mert hűséges fajta vagyok, meg azért bárkit nem avatok ilyen szinten az életembe, hogy láthat engem egy bugyiban. Szerencsére nincs olyan terve, hogy abbahagyná, amit csinál, úgyhogy még egy darabig biztosan járni fogok hozzá. Van, hogy csak havonta egyszer, van, hogy kéthetente, mikor hogy alakul.
Patrik tegnap hazaérkezett Ciprusról, most először volt olyan, hogy egy külföldi út után nem ide jött haza. Délelőtt hívtam, hogy megtudakoljam, rendben van e minden (este jelezte, hogy megérkezett), és hát persze, feltettem az örök kérdést is, volt e mit ennie. Volt, mert rendelt magának, válaszolta, és majd ma munka után megy vásárolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése