Akkor együtt ebédel a család teljes létszámban. Ma kicsit későn, mert Balázs dolgozott, és ő ugyan többször is mondta délelőtt, hogy ne várjuk meg, együnk nyugodtan, de senki nem hallgatott rá, nem volt kérdés, hogy majd akkor lesz ebéd, amikor mindenki itthon lesz.
Párszor már eszembe jutott, hogy hogy is lesz ez akkor, amikor majd egyszer talán lesz olyan is, hogy mindenki hoz magával még egy embert, mert most is jó nagy edényekben főzök, jókora mennyiségek fogynak mindenből. De természetesen meg fogom oldani azt is, mert ugyan a főzés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de az majd egy tök Mád helyzet lesz már. Úgy gondolom most, hogy úgy lesz, hogy már előtte nap is arra fogok készülniük, hogy másnap mindenki haza érkezik. Szerintem minden lányt szeretni fogok a fiaim mellett, mert az alap nálam, hogy aki a gyerekeimet szereti, azt én is szeretem.
Na de jó messzire szaladtam előre, ezek egyelőre csak álmok, képzelgések.
Patrik nem sokat mesél arról, milyen nélkülünk, de mindig megerősíti, hogy minden rendben. Amiben bizonytalan, azzal kapcsolatban felhív, vagy ír messengeren, és megkérdezi, minden mást megold. Mondjuk sejtettem, hogy így lesz, elég talpraesett gyerek volt mindig is.
Végre kipakoltam az összes zsákot. Meg vagyok elégedve, mert még maradt hely is a szekrényben úgy is, hogy a mi szobánkban a komód egyik feléből is átpakoltam a meccsre járós ruhàinkat.
Holnap még a könyveket is visszapakolom, és kész minden. Mondanám, hogy egy darabig látni sem akarok semmi pakolni és takarítani valót, de ismerve magunkat, két hét múlva már majd a következő valamit tervezgetjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése