Na nem, most nem vagyunk ott, mert éppen Firenzében játszik a csapatunk. Nem is rosszul, az első félidőt mi nyertük, de még hátravan a második játékrész. A papírforma szerint nem mi vagyunk ennek a meccsnek az esélyesei, meglátjuk. Én részemről azzal is elégedett lennék, ha sikerülne egy pontot szerezni, de persze a legjobb az lenne, ha nyerni tudnánk. Drukkolunk nagyon.
Szerencsére sokkal jobban vagyok, ma egy régóta halogatott/tologatott feladatomat tudtam le. Valamiért hajlamos vagyok arra, hogy ágyneműt, törölközőt nagyon nehezen selejtezek le. Mondhatnám, hogy leginkább sosem..egészen a mai napig. De most könyörtelen voltam, és mindent, ami szakadt, rongyos, használhatatlan tulajdonképpen, bezsákoltam, nem foglal felesleges helyet végre. Ha már kipakoltam a komódot, gondoltam akkor most itt az ideje annak, hogy elhúzzuk a komódot, és mögötte/alatta is ki legyen rendesen takarítva. Ezzel meg kellett várnom Balázst, egyedül nem tudtam elmozdítani. Ő azért annyira nem örült ennek az akciónak, nem számított rá, hogy arra érkezik haza, hogy a nappali helyén egy hatalmas kupleráj fogadja. De végül minden portalanítva lett komódon belül, alatta, mögötte ..és azt, hogy közben azért sikerült összeveszni is, majd elfelejtjük. Mindenesetre holnapra nem tervezek olyat, amivel ilyen meglepetést okozok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése