Már este tizenegy óra van, ez azért mostanában olyan időpont már nálam is, amikor jó már lefeküdni. Most ez még egy kicsit várat magára, de már csak ez a blogposzt választ el a nap befejezésétől.
Patrik reggel úgy jött ki a szobájából, hogy mondta, fáj a füle. Elindult azért dolgozni, azzal a tervvel, hogy mielőtt bemegy, elmegy fülészetre valamelyik nagyobb kórházban. Hát...érdekesen alakult a délelőttje, mert egyik kórházból küldték egy másik rendelőjébe, majd onnan egy harmadik rendelőbe. Senki nem érezte úgy, hogy akkor mi vagyunk itt az egészségügyi személyzet, ő pedig a beteg, aki fájdalmakra panaszkodik, akkor segítsünk neki. Három helyről küldték el szemrebbenés nélkül. Szerintem az ilyesfajta segítségnyújtás elmulasztása nem pénzkérdés, de felesleges lenne bármilyen jellegű vitába is bonyolódni a témában. Holnap reggelre szerzett időpontot, de azért még annak adott egy esélyt, hogy ma délután a helyi rendelés végén talán kap valami ellátást. De nem, innen is elküldték, mondván az orvos rohan ügyelni valahová. Négyből nulla. Szerintem nálam legkésőbb itt elszakadt volna a cérna, és nem tudtam volna még ezt a visszautasítást is méltósággal kezelni.
Úgyhogy a fülfájás maradt, ha szerencséje van, akkor holnap már el is látja valaki jó tanáccsal, esetleg valami gyógyszeres csíkkal a fülébe, vagy ki tudja..
Munka után fodrászhoz mentem, jól meg is könnyebbült a fejem a ritkítás után, végre levegőhöz jutott a fejbőröm.
Fodrászat után épp csak hazaértem, már indulni kellett tovább. Nevelőapámat kellett alvásfigyelős vizsgálatára vinni Törökbálintra.
Így aztán ma nem sokat voltam itthon..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése