Ma történelem részesei lehettünk megint, mint már olyan sokszor az elmúlt években/évtizedekben. Igazából minden, ami történik, valamikor történelem lesz, de amíg az, ami.a mi családunkban történt ma, csak nekünk érdekes, és esetleg van akkora jelentősége a ma történteknek, hogy majd egyszer az utódaink is még emlékezni fognak rá, és többgenerációs anekdota lesz egy ma reggeli szelfi kérés, addig az, hogy ma Karikó Katalin Nobel-díjat kapott, a világon mindenkinek emlékezetes lesz. Ott lesz a neve, mint első magyar nő, aki ebben az elismerésben részesült.
Volt az Agymenőknek egy része, amikor Sheldon és Amy Nobel-díjat kaptak, és amikor hallottam Karikó Katalin telefonhívásának a sztoriját, ez a rész jutott eszembe. Nem tudom elképzelni sem azt a rengeteg munkát, kutatást, ezt a fajta okosságot, ami ilyen mértékű.
Arra viszont emlékszem, hogy három évvel ezelőtt ilyentájt még minden milyen kilátástalan volt. Csak vártuk a híreket, aggódtunk, és talán abban sem voltunk biztosak, hogy valaha még lesz ugyanolyan, vagy legalább hasonló életünk, mint a covid előtt volt.
Nekem sosem volt semmi ellenérzésem az oltással kapcsolatban, nem éreztem azt, hogy bárki ártani akar nekem ezzel. Ennek a hölgynek pedig egész életemben hálás leszek azért, mert nem csak okos, de elképesztő kitartás is van benne. Mert azt azért sejthetjük, hogy az ilyen eredmények és elismerések nem csak úgy hullanak az égből két jól sikerült képlet után.
Az pedig majd még kiderül, hogy lesz e irodalmi Nobel-díjasunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése