Azt már régebben is említettem, hogy kicsit royalista vagyok, de ha az nem is, mindenképpen lenyűgöz a brit királyi család mindenféléje, de leginkább az a fajta hagyományőrzés, ami még mindig jellemző rájuk. Igaz, nem tudom mennyire mondható hagyományosnak, hogy két elvált ember (akik a házasságaik idején már megcsalták a házastársaikat) lett most a királyi pár, illetve Károly király az anglikán egyház feje is. Azért a koronázási szertartást végigkövettem a tévén keresztül, és minden fura ellenérzésem ellenére (a fent írtak miatt) is szájtátva néztem, és biztosan emlékezni fogok rá, amíg élek.
Este meccsnap volt. Azzal a boldog tudattal indultunk, hogy már bajnoki címet is ünnepelhetünk. Jó sokan is voltunk, szerencsére sokan érezték úgy, hogy személyesen szeretnének ott lenni, nem csak a tévén keresztül nézni. A lelátói hangulat mat a meccs előtt is nagyon jó volt, a helyzet csak fokozódott, ahogy telt az idő. Amikor Lisztes Krisztián berúgta a második gólunkat, felrobbant az aréna. Imádom ezt a hangorkánt, és azt az energiát, ami ilyenkor felszabadul mindenkiben. Az éppen ma felnőtté váló Lisztes Krisztián pedig olyan pillanatok alatt lett mindenki kedvence, ami nem is tudom kinek sikerült ilyen hamar legutóbb.
3-0-ra nyertünk, és ma este senki nem sietett haza. Még a lefújás után hosszú percekig ment az ünneplés. 💚 Tudom, kevesen értik mi lehet ebben olyan jó, de nagyon -nagyon jó.
Egyszer gimnáziumban etika tantárgyból Egy szurkoló, egy csapat, egy játékos címmel írtam egy sok oldalas beadandót. Nagyvonalakban arról szólt, hogy mit adhat az embernek a foci (sport) szeretete. Baromi jó dolgozat lett szerintem, ennek ellenére négyest kaptam rá egy szemforgatás kíséretében. 😅 (Mondanom se kell, vagy ötöst vagy négyest kapott az ember, szóval ez volt a rosszabb jegy.) Na, a tanárnő valószínűleg tényleg nem értette ezt a dolgot. :)
VálaszTörlésHát valószínűleg nem. Ha még esetleg megvan valahol, szívesen elolvasnám. 😊
Törlés