Mint mindenki más, én is megrendülten hallottam az első híreket, amikor arról értesültünk, hogy nincs kapcsolat vele. Aztán amikor jött a hír, hogy látták, és elindulnak a sherpák kimenteni, akkor én is nagyon drukkoltam, hogy a reménytelen helyzet ellenére is sikerüljön.
Azóta már mind tudjuk, hogy nem sikerült, és fél is adták a mentési kísérletet. Borzasztó tragédia ez. Nekünk, akiknek fogalmunk sincs arról, hogy ez a mászás ez nem olyan, mint hogy kimegyünk egyet sétálni, vagy túrázunk egyet a hegyekben. Egyébként mindannyian minden pillanatban ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy már nem lesz következő pillanat. Úgy is, hogy éppen most született gyerekünk, unokánk, most írtunk alá egy hitelszerződést, munkaszerződést, stb stb.
Emberek milliói osztogatnak a Facebookon, az Instagramon, meg minden létező platformon, hogy kezdj el élni, tegyél meg mindent a céljaidért és az álmaidért. Ő pontosan ezt tette. Mindent feltett ezért az álomért. Láttam az utolsó videóját, amiben elmondja, hogy tudja, mennyire nehéz lesz. Tisztában volt a kockázatokkal, ahogy a felesége is tudta, hogy ez is megtörténhet. Biztos vagyok benne, hogy a búcsú pillanatában mindketten számoltak ezzel a végkifejlettel is, még ha minden energiájukat arra fordították is egyébként, hogy inkább a sikerben bízzanak.
Nyilván mi, akiknek fogalmunk sincs erről a szenvedélyről nem tudjuk ezt elfogadni, hogy valaki képes így nekivágni, hogy tudja, előfordulhat, hogy a gyermeke apa nélkül nő fel. De mindezt olyan jó lenne szép csendben végiggondolni, és nem valakinek a gyászán csámcsogni napokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése