Hajnali fél hatkor arra ébredtem, hogy egy ponton nagyon szúr a hátam vagy a mellkasom (nem volt teljesen egyértelmű, honnan is jön ez az érzés), és a levegővétel is fáj. Gondoltam is, hogy na basszus, este megosztottam itt azt az írást, és a karma máris lecsap rám, és infarktusom van. Kimentem a mosdóba, némi pánikban, bevallom. Aztán egy köhögés után elmúlt ez a szúró érzés, és megnyugodva, hogy nem kell mentő, meg ügyelet, még aludtam is.
Azt már tegnap eldöntöttem, hogy hacsak ma reggel nem jelentkezik valami igény arra, hogy menjünk valahová, akkor én ma bizony végre kimosom a függönyöket és megpucolom az ablakokat. Azt nem mondom, hogy nem lettem volna könnyen csábítható mondjuk a Balatonra, de maradt az eredeti terv, aminek rögtön ebéd után neki is láttam.
Patrik tegnap és ma Sopronban volt, a többiek ebéd után elmentek a rollerekkel a környékre, úgyhogy teljes nyugalomban láttam neki a régóta halogatott műveletnek.
Nagyjából négy órás mutatvány volt a függöny vasalásokkal együtt, az utolsó fél órában már nem volt őszinte a mosolyom, és kedvem lett volna a függönyt inkább apró cafatokra felvágni, mint vasalni, de végül erőt vettem magamon, és készen lettem a Derby kezdetére.
Újpesten volt a meccs, úgyhogy tévéből néztük. Egy Derby mindig sokkal különlegesebb minden meccsnél, és mindig sokkal fontosabb megnyerni, mint bármelyiket. Szerencsére ez most is sikerült, Budapest ma este is zöld -fehér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése