Egerből

 Délután kettőtöl lehetett elfoglalni a szállást, kicsivel tíz előtt indultunk otthonról, mert nem egyenesen az autópályán jöttünk, csak Gyöngyösig. Elmentünk a Kékestetőre előbb, ahol én emlékeim szerint még sosem jártam, Balázs is csak gyerekként. 

Az út odáig is lenyűgözően szép volt, az ottani kilátás és az egészen más levegő pedig leírhatatlan. 

Innen Recsk felé indultunk tovább, ahová már régóta készültünk, de valamiért mindig elmaradt. Nem is tudom elmondani milyen hatással volt rám, a kiállítás képeit nézve csak gyűlt a gombóc a torkombam, és aztán nem is bírtam tovább, elsírtam magam.  A barakkból pár perc után ki kellett jönnöm, azt éreztem, hogy olyan nagyon nyomaszt ez az egész, hogy nem tudok tovább itt lenni. Felfoghatatlan, ami ott megtörténhetett, felfoghatatlan, hogy ott hogy nem szűnt meg a világ is, hogyhogy még nő a fű egyáltalán. 

A megrázó élmény után külön jó volt, hogy Egerig is nagyon szép utakon jöttünk. Meglepően jó minőségű is az út, tényleg élmény volt végigjönni. 

A szállásunk különleges helyen van, egy középkori minihotel, Harry Potter, Gyűrűk ura és mindenféle egyéb ihletettségű a hely. Még sosem voltunk ilyen helyen, de egyszer mindent el kell kezdeni. 

Eger szép város, nagyon tetszik, hogy minden szép tiszta, szépen fel van újítva, de megőrizték a műemlék jellegét mindenhol. Jó nagyot sétáltunk, húszezer lépést tettünk meg ma. 😊