Ma megint érkezett olyan hír egy ismerősről, ami az embert a minden átértékelésére kényszeríti. Tegnap este lefeküdt aludni, és ma reggel már nem ébredt fel, álmában hagyta itt ezt a világot. Nem volt idős, középkorú csupán, teljesen normális, káros szenvedélyektől mentes életet élt. Sok ilyen van mostanában, sokkal több, mint amennyinek lennie kéne. És nem, nem szövök ezzel kapcsolatban semmiféle összeesküvés elméletet, továbbra is azt gondolom, az oltás szükséges volt, és mindenkit, aki ezeknek a vakcináknak a fejlesztésében, előállításában részt vett, csak és kizárólag a gyógyító szándék vezérelt. Azt is tudom, hogy a világon a legkomolyabb nyomonkövetés a gyógyszeripari termékeken van. Az egyetlen hiba (de abban a helyzetben még csak hibának sem biztos, hogy nevezhető), ami ezzel kapcsolatban történt, hogy nem volt idő arra, hogy megbizonyosodjunk arról, kinek milyen típusú vakcina lenne a leginkább való. De miután nagyjából mindannyian úgy vagyunk, hogy fogalmunk sincs a saját genetikai térképünkről, de legtöbben még a saját testünk sajátosságaival sem (gondolok csak arra, hogy pl valakinek a 110/70 vérnyomás a neki jó, másnak pedig a 130/90) , és sem idő, sem kapacitás, sem pedig túlzott igény sincs ezeknek a felderítésére, így aztán kaptuk, ami jutott. Akit a háziorvosa értesített, még csak-csak ott volt valami háttér információ a saját betegéről (mint ahogy nálunk Eriknek nem is adta be az Astra-t), az oltópontokon még ennyi sem. Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha bárki is összefüggést keres az oltások és az ilyen szomorú esetek, elhúzódó betegségek között, szerintem inkább ilyen irányban kell ezt keresni, mint leegyszerűsíteni oda, hogy mert megmérgeztek minket.
De mindemellett ma újra felértékelődött bennem mindaz, ami van. Hálás vagyok érte, hogy ma is volt kinek enni adni, kifizetni a fogorvost, és azért is, mert ez megtörténhetett. Minden ilyen szomorú esemény után azt gondolom, hogy akkor tényleg a mának kell élni, és persze, tök jó előre tervezni, tök jó takarékoskodni későbbi célokra, de a prioritás akkor is az itt és most. Mert nem tudjuk, holnap is itt leszünk e, és pont úgy megyünk majd el, ahogy érkeztünk. Ami itt marad utánunk, az viszont legyen csupa jó, kedves emlék, amiket a jelenben tudunk megteremteni.
Egy sima régebb óta elhúzódó horkolásból is lehet halál éjszaka. A horkolás okozhat alvás közbeni "csendes" agyvérzést, amiben elég sokan halnak meg, csak ritkán említik.
VálaszTörlésKár ebbe belekeverni az oltásokat, szerintem. Ha már covid, akkor inkább olyan összefüggés van, hogy a lezárások, halasztások, bezárások miatt sokan nem jutottak el megfelelő vizsgálatokra, féltek orvoshoz menni nehogy elkapják a covidot, nem mentek szűrésekre, elmaradtak a műtétek, kezelések, ennek a következményeit látjuk most. Magának a covidnak is lehetnek súlyos szövődményei, még egy könnyen átvészeltnek is, pl. apukámon gyak. 3 nap alatt átment, de azóta szívproblémái vannak, amire gyógyszert kell szednie. Aztán egy másik ismerősöm azóta cukorbeteg, pedig ő is lábon hordta ki, nem volt súlyosan beteg. Váratlan halálok pedig korábban is voltak, bőven covid előtt halt meg a 40-es évei elején járó titkárnőnk ugyan így váratlanul, hirtelen. Vagy a volt férjem anyukája is 44 évesen halt meg, egyszer csak nem kelt fel. A középkorúaknál meg tud ugrani a halálozás, ilyenkor jön a férfiaknál a sok infarktus pl. Most ezeket jobban észreveszed, mert te is hasonló korú vagy. Olyan ez, mint amikor kisbabát tervező mindenhol kismamát kezd látni hirtelen, pedig nem lettek többen. :)
VálaszTörlésTúl sokan állítják, hogy túl sokminden nem stimmel az egész covid kapcsán, én a rózsaszín szemüveget levéve inkább nekik hiszek.
VálaszTörlés