Egyre inkább

Azt látom, hogy már nem csak nem íródnak a blogok, de egyre kevesebben olvasnak is ilyesmit. Nem csak itt nálam, mert végülis itt nincs min csodálkozni, hétről hétre kevesebb a nagyon személyes és nagyon mély információ, amit megosztok. Az meg nem igazán ad érdeklődésre okot, hogy a napi semmiségekről írok. Igaz, sohasem az volt a cél, hogy széles olvasóközönséget szerezzek. 

De látszik, hogy inkább mindenki egy insta szorít tesz ki, ahová elég egy fotó, és pár hashtaggel ellátott szócska. Sokkal több visszacsatolás érkezik ott, mint ezen a felületen, sokkal kevesebb befektett energiával. Akik igazán komolyan gondolják a közösségi létet, ők most már tik tok tartalmakat gyártanak, ami pörög ezerrel, és nagyon rövid idő alatt akár többezres tömeget is megmozgat. És nyilván ennek az is oka, hogy a többség egy telefonnal a kezében műveli ezeket a dolgokat, nem pedig az asztali gép vagy laptop előtt. 

Néha én magam is keresem az okát magamban is, hogy mi az, ami még mindig, minden este arra késztet, hogy leuljek a telefonommal, megnyissam a blogger felületét, és arra a bizonyos tiszta lapra leírjak pár sort. Oka egyébként nincs, csak annyi, hogy hozzám tartozik ez a felület, és lehet, hogy most nem írom le már, hogy mi az, ami nyomja a lelkemet, és nem számolok be arról, mi a politikai állásfoglalásom akármilyen közéleti témában, de még mindig akkor van vége a napnak, ha a blogger felületen rákattintok a közzététel gombra. 

Egyébként elárulom nektek, akik valamilyen rendszerességgel blogot irtok/írtatok, hogy továbbra is odakattintok a többség oldalára, és kíváncsian várom, lesz e új poszt. 

Közben meg azért gondolkodom, hogy merrefelé is kéne indulnom tovább ezügyben.