2023. máj. 27.

Szombati kirándulós

 Harmincezer lépés képekben. 

Csodákat láttunk, csodaszép helyeken jártunk megint. Voltunk a Fátyol vízesésnél, voltunk az egri várban, ettünk nagyon finom vacsorát. 

Az elmúlt két napban kiderült, hogy még kettesben is tök jók vagyunk együtt, bár mindkettőnknek furcsa volt ez a felállás. 
















14 megjegyzés:

  1. A Szalajka-völgy a gyerekkorom :-)
    A Fátyol-vízesés melletti földes lejtőn törte el Máté a karját :-)
    Csupa emlék :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor most ezekkel a képekkel szereztem neked pár mosolygós pillanatot.

      Törlés
  2. Hogy hogy nem voltatok ennyi sok év alatt soha kettesben sehol? Nem is vágytatok rá?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vagy pénzünk nem volt rá, vagy nem volt aki a gyerekekre vigyázzon, vagy épp jobban vágytunk a közös élményekre.
      De, természetesen vágytunk rá. De nem ez volt a legfontosabb. 😊

      Törlés
    2. Mi is csak 2szer voltunk eddig, mert nehéz kilogisztikázni még most is, amikor pedig már nagyobbak. Sokkal egyszerűbb együtt felkerekedni, és közösen megélni egy-egy hely szépségét.aztán meg beszélünk róla, hogy hová megyünk majd vissza egyszer kettesben. 😂

      Törlés
    3. De már olyan nagyok a gyerekeid. Már évek óta megtehettétek volna. És sok pénz sem kell ahhoz, hogy mondjuk 2 napra elmenjetek valahova. Én mindig annyira vágytam a kettesben töltött időre. Évente pár nap csak, a közös élmények meg maradnak az év további mondjuk 360 napjára...(Már pusztán az, hogy gyerekek nélkül lehet szeretkezni óriásit jelent a kapcsolat szempontjából, teljesen más.) A másik amit még szeretni szoktam, full egyedül lenni egy kicsit.

      Törlés
    4. Böbe, erre van az a nagyszerű mondás, hogy nem vagyunk egyformák.

      Törlés
    5. Dius, ez egyrészt igaz, másrészt viszont vannak univerzális emberi megélések is. Persze még az univerzális emberi megélések esetén is lehetnek kivételek.:) És remélem nem gondoljátok, hogy én nem szeretek együtt lenni a gyerekeimmel. :) A "majd eljön annak is az ideje", meg hát, de mikor? :)) Én 46 éves vagyok, a legkisebb gyerekem 10 éves. Vannak dolgok, amiket itt és most kell megélni, nem mindig várni a "majdra". A gyerekek meg tök jól érzik magukat, más élményekkel töltődnek fel ők is a nagyszülőknél, vagy a táborban. Rajtatok kívül még nem találkoztam senkivel, akinek ne hiányzott volna a kettesben töltött idő, szóval őszintén rácsodálkoztam erre, remélem nem érezted bántónak.

      Törlés
    6. De, egy kicsit bántónak és kioktatónak éreztem. Értem, hogy a többség nem így gondolja, értem, hogy furcsák vagyunk, de nem gondolom azt, hogy elfuserált életünk lett volna, vagy lenne emiatt. Nagyszülők nálunk ilyen értelemben sosem voltak. Anyukám van csak nagymamának, aki bármit megtesz az unokáinak, megfőzi, megsüti, elintézi, de sosem aludtak nála.
      Ettől még mi ketten folyamatosan jelen vagyunk a kapcsolatunkban, szeretjük egymást, meg tudunk beszélni bármit, és szeretkezünk is, amikor szeretnénk. 😊

      Törlés
    7. Ha így érezted, akkor elnézést, mert nem volt benne ilyen szándék, tényleg csak rácsodálkoztam, hogy valakinek ez ennyire nem hiányzik. Persze nekem valamivel kisebbek a gyerekeim (a legnagyobbam nagyjából egyidős a te legkisebbeddel), de nekem nagyon kell, hogy legyen végre idő kettőnkre is, ne csak a gyerekek dolgaival foglalkozzam, és nekem nagyon más a szex is úgy, hogy nem járkál senki közben a lakásban, meg nem kiabál fel, be valamiért. :)) (Nyilván mi is szoktunk úgy is, hogy a gyerekek itthon vannak, de nem lehet akármikor amikor szeretnénk, és nem lehet úgy, ahogy szeretnénk.) És nem kérdőjeleztem meg azt, hogy ne szeretnétek egymást, ahogy remélem te sem azt, hogy én ne szeretnék együtt lenni a gyerekeimmel. :) Piszkosul sokat voltunk, vagyunk együtt, mivel én távmunkában dolgozom, és ők meg sosem voltak napközisek. Pont ezért jó nekem ebből néha kiszakadni, és végre nem csak valaki anyukájának lenni.

      Törlés
    8. Semmi ilyesmi gondolatom nem volt, hogy nem szeretnél együtt lenni a gyerekeiddel. Az én gyerekeim sem voltak napközisek, tudom milyen amikor non stop ott van valaki, és kell valami, vagy folyton beszél. Értem, hogy vannak, akiknek úgy van szükségük az "énidőre", hogy nincs körülöttük senki, vagy csak épp az a felnőtt, akire vágyik. Nekem ehhez az esetek szinte száz százalékában elég volt egy óra kádban olvasás.
      Ezért szép ez a világ, mert mindannyian másképp éljük meg akar az egyforma, vagy nagyon hasonló dolgokat is. Örülök, hogy tisztáztuk a mindkettőnkben motoszkáló furcsa érzést.

      Törlés
  3. Mi sem voltunk még kettesben sehol, amióta gyerekek vannak. Majd eljön annak is az ideje, biztos, gondolom, nem fontos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nálunk sem ez volt sohasem a fontos. Szeretünk együtt lenni a mai napig is.

      Törlés