Ennek örömére délelőtt egyszer csak a nap végre legyőzte a ködöt, és onnantól csak úgy ragyogott. Micsoda látvány és micsoda érzés volt meglátni, és megérezni a simogató meleget, amit hozott magával. Ha nem lett volna elég az az öröm, hogy ez a hét utolsó munkanapja, akkor még ez is ott volt mellé.
A mai nap is villámgyorsan eltelt, az külön jó volt, hogy kettőkor már jöttünk haza. Sütöttem pizzát, mondjuk nem kellett túl sok energiát fordítanom rá, mert a tésztát a lidlben vettem. Csirkemellet pirítottam még rá, került rá sonka, szalámi és lilahagyma is, meg persze sajt. Pizzaszósz helyett fokhagymás tejföl volt az alap. Nem lett a legtökéletesebb, mert a tejföl is kicsit lefolyt a tészta alá is, meg a szalámi is több zsírt engedett ki magából, mint amit gondoltam, de a fiúk éhesek voltak, így nem reklamáltak miatta.
Kellett egy körmömet újra csináltatni, mert a héten lepattant, de elég gyorsan kész is volt. Utána még beszaladtam zsemléért a sparba, pont sikerült beleszaladni a helyi nyugdíjas klub összes nénijének a vásárlása közepébe, de próbaltam nagyon gyorsan összeszedni ami kell, hogy azért ne kelljen túl sokat sorba állni a kasszánál. Az önkiszolgáló kasszát szoktam használni, jobban szeretem, mint a hagyományost.
A hétvégére nincs terv. Balázs napok óta bajlódik a fülével, hol fáj, hol "csak" be van dugulva, ma már a torka is fájt egy kicsit. Én sem vagyok száz százalékos, ma már én is éreztem fülfájást is. Remélem nem leszünk azért betegek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése