Hát ilyen furcsa napom már rég volt. Ahhoz nem voltam elég jól, hogy örülni tudjak a munkamentes napnak, és ki tudjam használni bármire, amit a hétköznapokban egyébként mindig szeretnék. De nem voltam annyira rosszul sem, hogy ne érezzem azt a késztetést, hogy valami hasznos dolgot csináljak. Persze hiába éreztem, mert egyébként fájnak az izületeim is, még a talpam is, ahogy rálépek, így jobb híján csak tengődtem egész nap így.
A fiúk kicsit jobban vannak, még köhögnek azért. Nekik nem okoz gondot a semmittevés, tök jól bírják az ilyesmit akármeddig.
A háziorvosommal csak telefonon beszéltem. Mindig lenyűgöz a memóriája, most is tudta azt is velem kapcsolatban, hogy nem szokott egyszerűen lezajlani nàlam az ilyesmi, úgyhogy van a felhőben minden eshetőségre gyógyszer, és hiába mondtam, hogy én már hétfőn megyek akár dolgozni, nem ment bele, hétfőn látni akar. Nyilván igaza van, én is inkább a kötelességtudatom miatt gondoltam ezt a hétfőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése