Az a baj

 ..hogy mindig gondolkodom valamin, mindig tervezgetek, aztán meg rendre pofára is szoktam esni, mert ugye ember tervez...

Így volt ez ma is. Már talán a múlt hét végén születtek a tervek a fejemben, hogy majd ez lesz az a hétvége, amikor nem megyünk meccsre, lesz bőven idő mindenre. Hét közben az is kiderült, hogy ma főznöm sem kell, apósom húslevest főz, meg bundás zsemlét. Így aztán már születtek is a tervek a fejemben, hogy akkor mi minden fér bele a mai délelőttbe. Nagyjából füstbe is ment minden, sokáig aludtam, Balázs nàthásan ébredt (sajnos várható volt, napokig a füle fájdogàlt, tegnap már a torka is), és nálunk is az a helyzet, hogy a férfinátha a világ legsúlyosabb betegsége, épp csak papot nem hívunk ilyenkor (de orvoshoz menni, az hülyeség, mert majd vagy elmúlik, vagy hát lehet, hogy bele is hal..). A délelőtt eltelt annyival, hogy voltunk a gyógyszertárban, meg bepakoltam egy adag mosást. 

Ebéd után még mindig nem érkezett meg a lendület a tervekhez, itt már sejtettem, hogy amolyan füstbe ment terv lesz ez.. Megnéztünk egy részt a Koronából. Aztán pedig következett a napnak az a része, amit még véletlenül sem terveztem... felváltva fájt a gyomrom és a hasam, félóránként látogattam meg a wc-t. A harmadik ilyen alkalom után már pont úgy éreztem magam, mint akibe épp csak hálni jár a lélek. Annyi időre sikerült összeszedni magam, amíg elpakoltam a ruhákat. 

Ma sem váltottam meg a világot. De nem is biztos, hogy a világnak szüksége lett volna erre.