Ma reggel pontosan ugyanilyen voltam:
Még az is megfordult a fejemben, hogy telefonálok, hogy én bizony ma nem megyek. Minden porcikám fájt, a fejem búbjàtól a talpamig. De aztán emlékeztettem magam arra, hogy még csak január van, és az idén már kevesebb szabadságot kell beosztani, Roland is elérte azt az életkort, amikor már nem jár utána pótszabadság. Így aztán bementem, és még azt is mondhatom, hogy hasznosan és hatékonyan töltöttem a munkaidőmet.
Hétfőtől szigorítás lesz nálunk a vírus helyzet miatt, lesz újra tesztelés is egy héten háromszor, minden nap tizenöt embert tesztelnek közülünk. Minden területről vannak a tesztalanyok között. Kedden én is megyek majd. Illetve a céges buszokon újra az ffp2-es maszk kötelező.
Délután elvittük Patrikot Kelenföldig, ott találkozott a barátaival, és együtt mentek a repülőtérre. Csak néztük, ahogy egy túrahátizsákkal a hátán indult az aluljáró felé, és mindkettőnknek az jutott eszébe, hogy milyen jól teszi, hogy így bejárja Európát. A radaron láttuk, ahogy felszállt a gépük, kicsi késéssel indultak. Valószínűleg már aludni fogok, amikor majd jelzi, hogy megérkeztek Lisszabonba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése