A mai napról

 Még szerencse, hogy tegnap este gyanús lett nekem, hogy mostanában kell mennem körmöshöz, így még pont időben néztem meg, hogy igen, ma reggel fél hétre van időpontom. Nem dobott fel a dolog, mert ez azt is hozta magával, hogy ma is fél hatkor kellett kelnem, ráadásul Balázs dolgozott. Ez utóbbi miatt izgultam, mert hajlamos vagyok elaludni, és nem felébredni a telefonra sem (mondjuk jó hangosra állítottam), meg hát attól sem voltam túlságosan feldobva, hogy egy jó fél órás sétával indítottam a napot. De sikerrel abszolváltam minden kihívást, és pontosan fél hétkor ott voltam. Ő sem volt kipihentebb nálam, mert elfelejtett fényzselét tenni rá, így még mehettem is vissza.  

Volt ma nálunk egy szülinapos is, mégpedig Roland, aki ma 17 éves lett. Még belegondolni is borzasztó, hogy jövő ilyenkor az összes gyerekünk felnőttkorú lesz már. Még mindig ő a legidegesítőbb cím tulajdonosa itthon, mert bármit vesz a fejébe, attól nem lehet eltántorítani, és nem hagy egy perc nyugtot sem addig, amíg meg nem nézzük, amit mutatni akar,, végig nem hallgatunk valami végtelen sztorit valamiről, ami őt nagyon érdekel. Ami érdekli, abból egyébként elképesztő módon felkészül, mindent elolvas, megnéz, utánajár. Az angol tudása fenomenális, bármit megért, bármit elmond. A suliban is megtalálta önmagát, jó jegyei vannak, szereti, érdekli. Mondanám, hogy már megint igazam lett, de ezt máskorra tartogatom. Egyébként rendetlen, és örök halogató ilyen téren, illetve kissé furán kezeli az idő fogalmát. Általában pontos, ha pontosan tudja az időpontját valaminek (pl busz indulás), de a tágabb fogalmak nem nagyon hatják meg. Neki simán belefér a mindjárt fogalmába az is, hogy majd egy óra múlva..Ebben gondolom még sokat fog változni. 

A belseje szebb a tortának, ott szépen látszik a háromféle csoki réteg, de azt lusta voltam lefényképezni.