Konzervatív vagyok

Lehet, hogy nem ez a legjobb cím, mert egyébként azért nem feltétlenül így van, de bizonyos dolgokban biztosan maradi vagyok. Ilyenek a mindenféle megtervezett életmódok, étrendek, napirendek. Nem mondom, hogy nincs ezekben egy csomó jó dolog, de én mindig olyan ember voltam, aki úgy szereti élni az életét, hogy épp azt csinálom, ami jól esik. Azt eszem, amit megkívánok, akkor fekszem le, amikor fáradtnak érzem magam, stb stb. A múltkor láttam valami alkalmazást, ami szól, hogy le kell feküdni, mert kiszámolja mennyi alvásra van szükségem. Hát..már a gondolattól is felidegesítettem magam azon, hogy ágyba parancsolna este nyolckor, mert mondjuk négykor kelni kell, közben meg tizenegyig minimum vergődnék az ágyban, mert nem tudok aludni. 

Azt is elismerem, és tisztában vagyok vele, hogy nem összehasonlítható a nagyszüleink genetikája és életmódja a miénkkel, de azt egészen biztosan tudom, hogy még csak nem is hallottak olyan élelmiszerekről, amik most állítólag a legjobbak nekünk. Szerintem inkább az élelmiszeriparnak jó, mint ahogy meggyőződésem az is, hogy az ő áldásos tevékenységüknek köszönhetően ismerjük az allergiákat, és a mindenféle érzékenységeket. Megkóstoltam sok mindent ezek közül én is, de nem épültek be az életembe, és már nem is fognak szerintem. 

De nem tudom magamévá tenni azokat a trendi szupernő sugallatokat sem, amik szerint mindig lehetsz csúcsformában, ehhez csak százmillióféle segítő emberre van szükséged, sőt, meg is kell tenned..és akkor mindenhol is legjobb leszel. Szerintem meg mindenkinek az életéhez hozzátartozik minden, a jó napok, a rossz napok, amikor szépnek érzi magát az ember, amikor rút banyának. Nem gáz néha összeomlani, szar anyának érezni magad, nem gáz, ha épp azt érzed, te vagy a legjobb. Ez mindegyik tök normális, csak helyén kell kezelni. Egyébként is folyamatosan formálódik és alakul a személyiségünk, mindig idomul az épp aktuális élethelyzetünkhöz, a körülményekhez. Nyilván van mindenkinek egy alaptermészete, ahol a betonbiztos alapok maradnak, de minden más folyton változik. A tíz évvel ezelőtti önmagam pl már összeomlott volna azoktól a terhektől, amik mostanában voltak a vállamon.

Ennek ellenére abszolút el tudom fogadni, sőt, vannak, akikre fel is nézek amiatt, hogy ők valami mentén élik az életüket. Biztosan jó dolog lehet.