Szenteste

 Már reggel úgy éreztem, hogy nagyon jól tettem, hogy a hét egyik napján sem hagytam magam elcsábulni a kis hangoktól, amik pihenésre buzdítottak, mert jó volt úgy ébredni, hogy már csak a bejgliket kellett betolni a sütőbe. Kellett még egy-két dolog a boltból, de szigorúan csak egy helyre mentünk, és ott is nagyon céltudatosan csak azt vettem, amiért mentem, eszembe sem jutott, hogy mi lesz, ha valami nem lesz, vagy nem lesz elég. 

Ebéd ma nem készült, korai vacsorára készültem. Aki akart, vagy éhes volt, ehetett egy szendvicset, vagy sütit. Ebéd helyett a fiúk feldíszítették a fát, én felmostam, elpakoltam a tegnap mosott ruhákat, becsomagoltam az ajándékokat. 

Nem szoktunk nagy faksznit csinálni az ajándék átadásból, nem is öltözünk ünneplőbe. Mi úgy szeretünk ünnepelni, ahogy kényelmes, ami nem jár feszengéssel, plusz energiával. Ettől még minden ugyanolyan szép és megható, csak nem készülnek családi fotók a fa alatt (rólunk azok a stadionokban készülnek)

És akkor térjünk a lényegre, hogy mi is volt a b terv. Amikor már láttam, hogy ez a feladat az idén meghaladta az összes képességemet, fantáziámat, és leginkább a tömeg miatti ódzkodásomat, felötlött bennem a vásárlási utalvány. Én el is hessegettem gyorsan, mert milyen anya az, aki ilyen fantáziátlan dologgal ajándékozza meg a gyerekeit karácsonykor. Ráadásul tudtam, hogy mindenkitől pénzt kapnak. De meg kellett alkudnom, mert időközben az idő is eltelt, nem érte meg kockáztatni, hogy rendelek valahonnan, és nem jön meg. A ruhatára mindenkinek frissítésre szorul, de ezt a sok itthonlét miatt nem kezeltük túlságosan magas prioritással. Patrik már magának veszi a ruháit, meg is gondolja kétszer, hogy vegyen e. Így az lett a megoldás, hogy mindannyian kaptak egy utalványt, (amit szerdán még munkaidőben szerkesztettem, és a dekoros kollégák kinyomtatták nekem) amin van egy vásárlási keret összeg. Nem szabtuk meg, hogy mire költsék, majd ők eldöntik, hogy mit szeretnének. Örültek neki, bár azért furcsa volt mindenkinek, hogy nincs kézzelfogható tárgyi ajándék a kezükben. 

A család számára pedig azt a meglepetést találtam ki, hogy vettem egy úgynevezett nyomozós kalandot magunknak. Balatonfüreden fogunk nyomozni, a telefonunkra jön majd az instrukció, hova kell mennünk. Izgalmas kalandnak ígérkezik, remélem, hogy egy életre szóló élmény lesz belőle. 

Nekem egyébként nagy szerencsém volt, mert én bizony kaptam kézzelfogható ajándékot is, egy Fradi pulcsit és egy Fradi melegítő nadrágot. Igaz, én voltam az egyetlen, aki erre vonatkozóan megtettem a kérésemet. De kaptam még nagyon illatos és nagyon szép fürdőbombát, fürdősütit és szappant. Balázs kapott Patriktól egy kupont, amin egy balatoni (szabadon választott)étterembe szóló meghívás van, Eriktől és Rolitól pedig kaparós sorsjegyeket. De a legcukibb ajándékot Rolitól kaptam, és biztos, hogy még majd az unokáimnak is meg fogom mutatni. 

A következő masszázs alkalmat szeretné nekem kifizetni. Annyira aranyos..el is képzeltem, hogy kb ugyanolyan dilemmában volt ő velem, mint én velük, és végül kitalált egy olyat, amiről tudta, hogy szeretem, jó nekem, és rajzolt hozzá egy utalványt. 

Azt hiszem, a fenti sorokból is kitűnik, hogy végül minden pont úgy lett jó, ahogy lett, és nagyon szép, békés, boldog Szentesténk volt. 

Legyen nektek is nagyon boldog, békés karácsonyotok. 🌲🌲