Szombat

 Kicsit féltem tegnap este a lefekvéstől, mert ugye megint voltak fájdalmaim. Tartottam tőle, hogy emiatt majd megint nem tudok rendesen feküdni sem. Szerencsére győzött a fáradtság, és gond nélkül aludtam reggelig. 

Azt mindenképpen be kell látnom, hogy sokkal kevesebbet bírok most, mint eddig valaha, de majd valahogy megoldom. Az esetek többségében elég tíz perc is, hogy jobb legyen a helyzet, majd ilyen lábpihentető tízperceket tartok. 

Kicsit összevitatkoztunk ma Balázzsal, ami ritkán fordul elő, mert többnyire ugyanaz a véleményünk mindenről. Amiről meg tudjuk, hogy teljesen más, egymással nem beszélgetünk. Elfogadtuk, hogy abban a témában nem vagyunk közös állásponton, és kész. De van ez a karácsony. Ami Balázsnak valóban sosem volt annyira fontos, mint nekem. De hosszú éveken keresztül mindig volt valami, ami miatt azért mégis neki is fontosabb volt, mint a többi ünnep. Amíg kicsik voltak a gyerekek, természetesen minket is magával ragadott a varázslatos része, azok különleges évek voltak. Aztán volt pár év, ami azért volt különleges, mert megengedhettünk magunknak nagy meglepetéseket is. Sosem fogom elfelejteni az első családi Fradi bérletes karácsonyt, ahogy Roli első telefonját sem. Ezekből én azt gondolom, hogy igenis szereti ő is ezeket a meglepetéseket adni is, csak épp valamiért nem engedi meg magának, hogy ennek teret is adjon. Nyilván ő az, aki mindig két lábbal a földön jár, aki mindent minden szempontból mérlegel, kevésbé álmodozó fajta, mint én. 

Azzal is tisztában vagyok, hogy a tavalyi veszteség sosem lesz pótolható a számára. Ahogy azzal is, hogy a vírus miatt semmi sem ugyanolyan. Meg egy csomó mindenben igaza van azok közül, amiket felhozott (pl hogy majd nyáron élményekkel pótoljuk az ajándékot, mert megvan mindenünk) 

Mégis, a karácsony az az ünnep, amit felnőttként is egyfajta csodaként élünk meg. A csoda része a fa alatt valami meglepetés. Nem az értéke számít, hanem az, hogy az a valaki fontos neked annyira, hogy próbálsz neki örömet szerezni. Tény, hogy minden gyerekünknek megvan mindene, ami meg nincs, az nem véletlenül van így. Mégis, szerintem kell nekik valami kis csoda, főleg ennek az évnek a végén. Még van egy-két napom megtalálni ezt a kis csodát, akkor is, ha emiatt még esetleg még egyszer összevitatkozunk. Mert igazából szerintem nem is azzal van a baj, hogy szeretnék valamit, hanem hogy az azzal jár, hogy el kell menni valami zsúfolt helyre, amit azért eddig sikeresen elkerültünk. 

És csak így a poszt végén megemlítem, hogy ma este is meccsnap volt. Izgalmas meccsen hoztuk a kötelező győzelmet, kilenc pontos előnnyel, őszi bajnokként mehet a csapat pihenni. Fradi szempontból soha rosszabb évet nem szeretnék.