Továbbra is furcsa, hogy nem azért nem vagyunk meccsen, mert messze van, hanem azért, mert nem lehet. De mint mindent, ezt is meg lehet szokni, ha muszáj. Jók vagyunk fotelszurkolásban is, és nyilván, ha keresünk valami jót ebben is, akkor nem olyan nagy baj, hogy most nem fagyoskodunk a lelátón, mert akárhogy is, azért az nem mindig kellemes. Bár..megállapítottam már, hogy mióta rendszeresen télen-nyáron megyünk, sokkal kevesebbszer voltunk megfázva, mint előtte.
A mai meccsre akkor sem mentünk volna, ha nincs a covid, mert a csapat Kijevbe utazott. Az meg azért nem az a hely, ahová valamikor is vágynék, de decemberben meg főleg nem.
Az utolsó BL meccs volt, aminek az volt a tétje, hogy ha nyerünk, mi juthatunk be az El-be. Papírforma szerint nem nekünk volt erre nagyobb esélyünk, de természetesen egy emberként biztattuk a foteljainkból.a csapatot a világ minden részéről. Az első félidőben jól játszottak, egy kis szerencsével lehetett volna legalább két gólunk. Szerencsénk nem volt, a második félidőben meg már más volt a játék. Azután, hogy a Dinamo Kijev megszerezte a vezetést meg már végképp nehéz lett. Ez is maradt a végeredmény, és a csoportban utolsó helyen végeztünk.
Na de egy pillanatra sem lehetünk csalódottak, mert ezt az eredményt a legjobb 32 között értük , és szerintem vannak olyan csapatok, akiket meglepett a hozzájuk képest kis magyar csapat. Én büszke vagyok rá, nekem egy csoda volt élőben hallani a BL himnuszt, életem egyik legnagyobb élménye marad. Nincs bennem semmi csalódottság, mert nem is voltak elvárásaim már a sorsolás után sem.
Remélem, hogy játékosként is így tudták megélni, és tudnak ezekből a meccsekből rengeteg jó pillanatot elraktározni maguknak.
És az is nagy öröm volt ma nekem, hogy vettem a lidl-ben világító karácsonyi falu dekorációt. Régi vágyam volt már, és úgy örülök, hogy teljesült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése