Az már szinte biztos, hogy nem fordulhat elő az S helyzet, hogy azt fogom érezni így, az év végén, hogy a munkahelyi feladataim el vannak végezve. Ez egy végtelen, hömpölygő folyam, és csak időnként lehet kicsit megpihenni, egyébként veszett tempóban úszni kell. Az év nagy részében nincs ezzel semmi baj, de ilyenkor, december végén, alig három nappal karácsony előtt olyan jó lenne, ha már kicsit lenyugodna mindenki , és hagyna engem is nyugodtan gondolkodni a saját dolgaimon.
A könyvvizsgáló megérkezett, megvizsgált mindent, amire kíváncsi volt, rácsodálkozott, hogy ekkora raktárunk van, és nemhogy nem tévedek el, de még azt is tudom, mi hol van. Jó fej volt, fiatal, szerintem neki pont annyira púp volt a hátára, mint nekem, de megoldottuk a ránk rótt feladatot, és alig három óra múlva már ki is kísértem.
Délután itthon kicsit győzködnöm kellett magam, hogy nekiálljak linzert sütni, de tudom, hogy nagyon szereti mindenki, így azért nem olyan nagy macera. Nem szaggattam még ki az összeset, hagytam holnapra is tésztát, eddig 60 db van. A maradék tésztából lesz ísler is. Holnap valamikor folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése