Hát nagyon jó, hogy már csak egy napot kell dolgozni a héten. Igaz, pont eggyel több ez annál, amire vágynék, de ezt már ki lehet bírni. Azt nem mondom, hogy fél lábon is, mert javult ugyan a láb helyzete, de még messze nem az igazi, vannak folyamatos fájdalmaim. Kibírható most már fájdalomcsillapító nélkül is, de jelen van. Emiatt, meg a heti agymenések miatt ma már elég nyűgösen jöttem haza, és nem is volt türelmem már sok mindenhez. A lidlbe bementem péksütiért, meg tejért, gyümölcsért. Kellett volna dm-be is menni, de majd talán holnap. Az már sok lett volna még mára.
Azon még agyalok, hogy hogy legyen a jövő hétre a nagyobb bevásárlás, még szerdán is dolgozunk. Most ott tartok gondolatban, hogy a vasárnap délelőttöt kellene erre rászánni, bármilyen riasztó is a gondolat.
Minden nehézség ellenére én várom a karácsonyt, mert szeretem az idén is. Úgy, ahogy van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése