Vasárnap

 Volt olyan tervünk is, hogy ma nem leszünk itthon, de aztán végül mégis maradtunk. Nagyon senki nem bánkódott, mindenkinek jól esett itthon lenni is. Igaz, a fiúk hetek óta itthon vannak, de csak egymást unják (ezt is inkább csak Erik és Roli), nem az itthonlétet. 

A Mikulás természetesen itt hagyott mindenféle kapszulás kávét, csokit, édességet, amit mindenki nagy örömmel zsebelt be magának. Az külön vicces volt, ahogy megbeszélték, hogy kié hol szokott lenni, úgyhogy Roli ne vegye el a bal oldalról, ami ott van, mert az sosem volt az övé. Tény, hogy eddig mindig születési sorrendben volt pakolva nekik, de nem is gondoltam, hogy ők ezt így megjegyezték. 

Délelőtt még nem sok mindent csináltam a főzésen kívül, leginkább viaskodtam magammal, hogy hagyjam a takarítást a fenébe, és pihenjek, mert vasárnap van, vagy csináljam, amíg van hozzá kedvem és energiám. Végül persze csináltam, mert mostanában tényleg mindent akkor kell azonnal megcsinálni, amikor van hozzá kedvem, különben sosem lesz meg. Jól el is fáradtam, mire végeztem a hűtővel (kívül-belül, alatta, stb), meg a konyhaszekrényel, sütővel. Még a mi szobánkban port töröltem, de akkor már fél nyolc volt, gondoltam, ideje abbahagyni. 

Téliszalámis szendvicset vacsoráztam paradicsommal, és utána még ettem málnás sajttortát, amit a lidlben vettem. Olyan finom volt, hogy két szeletet is megettem, de most nagyon fáj a gyomrom. Épp azon gondolkodom, hogy vajon a szalámi, a paradicsom, vagy a süti a ludas? Remélem azért aludni tudok majd.