Mindig csak a munka...

Még élénken él bennem az élmény, amikor könyvvitel órán először értettem meg igazán, hogy mi is a lényege azoknak az "akasztófáknak", amik egyébként számlaszámok voltak, és a bal és jobb oldal képviselte a tartozik (-) oldalt és a követel (+) oldalt. Hihetetlen élmény volt, amikor életemben először ültettem ezt át a gyakorlatba annak idején a könyvelőirodában, ami az első munkahelyem volt. (ez csak annyiban nem igaz, hogy iskola mellett is dolgoztam, de akkor más formában) Tiszta frászban voltam ugyan, hogy valamit elrontottam, és majdnem elvitt az infarktus az első áfa-bevallásom beadása idején is, de végül is úgy éreztem, a tudásom megvan, a gyakorlatom és a rutinom meg majd alakul még. Meg hát valljam be... mindig annyira lenyűgözött, amikor abból a sok számlából, számlakivonatból és mindenféle adatból a végén lett egy szép tiszta bevétel és költség oldal, és készült egy (két, három, akárhány) bevallás is. De emlékszem az első naplófőkönyvre, amit élesben kellett kitöltenem (pedig ezt a suliban is utáltam), és órákat ültem fölötte, mert az istennek sem jött ki, úgy, ahogy kellett volna.. Amikor pedig rájöttem, hogy szimplán "csak" rossz oldalra könyveltem valamit, máris ment, mint a karikacsapás. Az első ilyen bevallásom idején hetekig szorongva lestem a postaládát, mert meg voltam győződve róla, hogy az apeh minimum egy életre eltilt a könyveléstől is.  Persze nem így lett, és gyorsan le is kopogom, soha, egyetlen általam beküldött bevallásban sem volt hiba.
Na és amikor először dolgoztam egy igazán nagy cég főkönyvelői asszisztenseként, és először írtam milliós számokat a bevallásba, akkor két napig gyomorgörcsöm is volt. Pedig a főkönyvelő írta alá, és nyilván át is ellenőrzött mindent, na de mégis.. Egyébként itt volt a leglátványosabb ennek a költség-bevétel oldalnak az egyensúlya, vagy épp óriási kilengése, nyilván épp a hatalmas számok miatt.
Na és hogy jön mindez ide? Amikor a múlt héten először írtam jóvá valamit egy boltnak, az első kattintásnál ugyanez a gyomorgörcsös érzés volt.. mert rajtam múlik, hogy jó lesz, vagy nem lesz jó. És ha nem lesz jó, akkor az senkinek nem lesz jó, mert a bolt reklamálni fog, a raktárban többlet képződik, nekem meg lehet, hogy lesz pár kellemetlen percem, miután az egész kiderül. :) Persze, le tudom ellenőrizni, hogy jól csináltam e, és jól is csináltam, de azért a lenyűgöző érzés mellett a frász is kerülgetett rendesen.
És még más miatt is jön ide ez. Tök bírom, ahogy dobálóznak ezzel a "kikönyvelem" szóval nálunk. A könyvvitel tanárom fogná a fejét is miatta tutira. :D Magamban ma is ezen mosolyogtam, amikor hallottam, hogy kikönyvelnek valamit, hogy ha olyan súllyal használnák a fogalmat, ahogy én, lehet, hogy inkább nem is csinálnák. Egyébként majd ezt a kikönyvelős részt is meg kell tanulnom, és már most borítékolhatom, hogy majd az első ilyennél is ott lesz a lenyűgöző érzés mellett az is, hogy "atyaég, mi lesz ha elrontom" érzés is erősen.
De az elmúlt évek tapasztalatai azt mondatják velem, hogy addig, amíg egészséges "jól akarom csinálni" érzésekkel csinálok mindent, addig nagy baj nem lehet. Mert csak addig lesz úgy, hogy át fogom gondolni újra és újra hogy biztosan jó lesz.
És akkor most mondja még valaki, hogy unalmas dolog a könyvelés, és a számokkal való foglalkozás.

Elfelejtettem írni, és le is maradtam róla, amikor oldalt a letöltés számláló csupa hármast mutatott. Nincs meg senkinek róla a fotó? :(
És ma, csakhogy itt álljon emlékbe, Freddynek szereztem K-vitamint is, mert találtunk egy üres mérges zacskót a kutyakennelben. Nem hiszem, hogy megette, sőt, ebben biztos vagyok, de ha megnyalta is... szóval, úgy voltam nyugodt, hogy kapott K-vitamint. :)