Van ennek a háromfiús létnek egy igen komoly árnyoldala is. Amiről mondhatom, hogy már elkezdődött. Merthogy a fiúk köztudottan mások, mint a lányok. És nem csak azért, mert a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk (by Ovizsaru), hanem abban is, hogy míg a lányok alig várják, hogy majd ők is használhassák azt a félfürdőszobányi kencét és illatot, amit az anyukájuk, addig a fiúkat ez többnyire hidegen hagyja. Vagy ha nem is hidegen, de az illatok leginkább csak azért, mert épp menő az a dezodor, mert milliószor megy a reklámja a tévében, és lehető pózolni az old spice-os izzadásgátlóval és mondani, hogy "Tudtad, hogy fordítva ülöm meg a lovat?" (ki más? Erik :D :D)
Nos, az én fiaim ilyen szempontból roppant utálatosak. És engem roppantul tudnak idegesíteni vele, ugyanakkor igazi szemét is vagyok, mert nem átallom megjegyezni, ha izzadtságszaguk van, és nem átallom fürdés előtt figyelmeztetni, majd fürdés után leellenőrizni, hogy használt e szappant, és izzadásgátlót. Tudom, hogy utálnak érte rendesen, mert elég nyíltan húzzák a szájukat az érintettek, de nem bánom én... ha most nem tanulja meg, később igénytelen pasi lesz belőle. Az meg milyen szégyen lenne már.. .. Szóval, küzdünk a szagokkal (amiről amúgy tudom, hogy nem feltétlenül tehetnek, mert a hormonok, meg minden..), jobban mondva a szagok ellen, és napjában nyolcvanötször hangzik el tőlem valami ilyen irányú intelem. De én fogok ám nyerni.. :) Csak ők még azt hiszik, hogy nem. :D
Aztán van ennek a délelőttös hétnek is egy igen komoly árnyoldala. Nevezetesen, hogy annyira nagyon fáradt vagyok, hogy ma délután már semmihez nem volt energiám (csak a fiúkat cseszegettem). Már tegnap is elaludtam ülve a kanapén egy fél órát, míg Balázs csinálta a vacsorát, ma már ezt lehetett fokozni is, mert kétszer is elkapott a buzgóság, és alig bírtam lelket verni magamba, hogy legalább vásárolni menjünk el, mert Erik holnap kirándulni megy. Meleg kaja nem volt, pedig a fele királyságomat adnám egy tányér ponteléggé csípős gulyáslevesért, meg három túrós palacsintáért. De a lustaság győzött ma már, és előbb haltam volna éhen, minthogy nekiálljak főzni.
Na de nem kesergek ám egy percet sem, mert holnap is van nap, és holnap majd ugyanígy megküzdök a kamasz és a kamaszodó fiaimmal, meg még a legkisebb királyfival is (aki még nem mutatja ezeket a szagos tüneteket, ellenben a fáradtságtól minden miatt sír.. és ez sem kevésbé idegesítő). És ha nem is lesz gulyás és palacsinta, majd valami kaját csak összedobok. Meg a könyvtárba is el fogok menni. Ja, és persze, előtte még azért dolgozni is megyek.. de holnap már péntek.
Nem tudom hányan vagytok, akik valahonnan árvízi területről olvastok, de kívánok mindannyiótoknak kitartást, és a lehető legkisebb kárt. Cucka, rólatok tudom, hogy már elzárt hely vagytok... gondolok rátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése