Mindannyian mások vagyunk. Van, aki szeret korán kelni, és korán lefeküdni is, és van, aki alszik, amíg teheti, és fenn van, amíg csak bír. Az első Balázs, a második én vagyok. Azt hiszem, ennél nagyobb ellentét nincs köztünk, bár ez épp elég is ahhoz, hogy örökös konfliktusforrás legyen. Mert Ő nem érti, hogy hogy nem lehet hatkor frissen-fitten tettre készen ébredni (természetesen óra nélkül), én meg kiröhögöm, amikor a nyolckor kezdődő akármilyen tévéműsor alatt is alszik már.
Emlékszem rá, hogy nem volt ez mindig így, mert amíg cigizett, addig ő is sokáig aludt, valahogy a leszokás elvitte az alvókáját is.
Elvileg akkor két megoldás lehetséges. Vagy ő is cigizni fog, vagy én sem. :D
De ez egy újabb örökös konfliktusforrás köztünk. Mert szerinte már rég le kellett szoknom, szerintem meg cigizni jó.
Amúgy meg az életünk attól színes, hogy a rózsaszín buborékok mellett vannak ilyen sötétebb színek is. Nem unatkozunk, na.
És hogy mennyire nem... még most felmosok lefekvés előtt. Ez az egyetlen időpont, amikor egészen biztosan nem fogja összejárni senki. És hogy fél tizenkettő van? Hát istenem... de reggel hatkor tutira nem leszek friss és fitt. Talán azért így is szeretnek.
Rendes asszony vagy! Én még sosem mostam fel lefekvés előtt. :)))
VálaszTörlésCigizni jó? Hm! Én is azt gondoltam ...
VálaszTörlésElmesélek most röviden valamit. Nem osztom az észt, csak elmondom.
2005-ben kaptam infarktust. Pont előtte egy héttel minthogy leányom a fővárosba költözött albérletbe és megkezdte az egyetemet. Őt vittem épp kötelező vizsgálatokra amikor engem elkapott. Végignézhette az egészet -rohammentőt, stabilizálást, ahogy helikopterre pakoltak- és láttam rajta a kétségbeesést. Ez a látvány volt az első! Pécsen a műtőasztalon -míg katétereztek és felhelyezték a két sztentet- beszélgettünk az operációt vezető orvossal, közben megengedte hogy nézzem a beavatkozást. Láttam a saját szívem belülről, láttam a hiba okát. Közben szó szót követett, az is szóba került, egy hét múlva költöztetném Pötit és kezdi meg tanulmányait. Erre azt mondta a doki csendesen: -ezt most megúszta, ha leteszi a cigit, akkor az unokáit is viheti majd Budapestre egyetemre. Ez a mondat volt a második! Két nap múlva kijöttem a kórházból 08. 30-án én vittem Pötit Budapestre, segítettem beköltözni az albérletbe és azóta nem gyújtottam rá.
Nem rég voltam felülvizsgálatokon, állapotom változatlan. Én azt mondom, sőt! Ha időd engedi és kedved is lesz hozzá, azt is elolvashatod, idepakolom a linket:
http://mjozsef.blogspot.hu/2013/05/veteran-muszaki.html
Bocs hogy hosszúra sikeredtem! Barátsággal tettem. :)
Hát, a dohányzás adatai tényleg nagyon egyértelműek.. Annyi minden mással lehet helyettesíteni, hogy meglegyen a rutin, kívánom neked Dius. :)
VálaszTörlés