Így jártam...

Amikor az ember először álmodozik arról, hogy majd gyereke lesz, akkor csakis azt az érzést álmodja, hogy lesz valaki, aki feltétel nélkül szereti őt, és lesz valaki, akit ő is azonnal szeretni fog. Egészen biztos vagyok benne, hogy kilencvenkilenc százalékunknak eszébe sem jut olyasmi egy kisbaba (főleg egy leendő kisbaba) kapcsán, hogy aggodalom, fájdalom, betegség, mert csak azokkal a jó érzésekkel van társítva van bennünk, amit a babaillat, a pihe-puhaság hordoz magában.
Aztán megszületik, ott van minden puhaság, babaillat, és természetesen azonnal a feltétel nélküli szeretet is mindkét oldalról. Igen, a kicsi babáéról is, és elég jól bizonyítja ezt az, ahogy hihetetlen bizalommal szuszog ott rajtunk, és nyugszik meg a szívverésünk hangjától, vagy épp csak a mi hangunktól.
És ahogy nő, és cseperedik, lassan előkerülnek a másféle érzések is. Először csak az őrült aggodalom, hogy miért sír vajon. Aztán egy másféle aggodalom, amikor beteg. Megint másféle aggodalom, amikor először megy el nélkülünk, először van óvodában, iskolában. Vele sír az ember, ha fáj valamije, és képes éjszakákat ébren tölteni az ágya mellett, hallgatva, hogy végre nyugodtan alszik, és óránként nézni, hogy lejjebb ment e a láza. Gyötrő aggodalommal tudja az ember kanalanként belediktálni az orvosságot, vagy épp a folyadékot, üríti a hányós edényt, mosdatja, nyugtatja. Amit csak kell.
Aztán aggódik az ember érzésekért. Ha piszkálják, az is fáj. Ha nem játszanak vele, rosszabb, mint ha velem nem tennék. Ha sír, mert csalódott, tőrdöfésként mar az ember szívébe a fájdalom, mert annyira meg akarná kímélni ezektől. Csupa jót szánt neki, pihe-puha csodát, és mégis, amikor beszippantja a nagyvilág, valahogy minden megváltozik.
Évről évre több az aggódni való, és a félelem. Hogy jól csináljuk, arra nincs recept, mert ahányan vagyunk, annyifélék is vagyunk. Nincs két egyforma szeretés, és nincs két egyforma harag sem. Jönnek a barátok, az osztálytársak, akiknek a véleménye ötször fontosabb a mienknél, és szép lassan elkezd nyúlni az a feltétel nélküli kötelék. Néha egy-egy bog is kerül rá, haragból, sértettségből, mikor melyik fél oldaláról.
Néha szülőként is tud az ember nagyon haragudni, és nagyon kiborulni.
És akkor, előfordul, hogy kap egy facebook-os megosztást...A gyerekétől.
Hát így jártam én ma. A fiammal. :) (ők meg az anyjukkal)