Nyaff-nyaff

Azon tűnődtem el, hogy vajon mennyire véletlen ez, hogy épp azt éljük át világszerte, amit? Vihar, árvíz, készültség, lázadás, tüntetés. Csoda az, hogy TermészetAnyánk úgy gondolja, itt az ideje kisöpörni innen mindent, mert árad a negativitás, és úgy terjed, mint valami spanyolnátha. Lépten nyomon abba botlik az ember, hogy nyafognak mindenért. Nyáron a meleg miatt, télen a hideg miatt. Tavasszal nem esett, az volt a baj. Most esik, most az a baj. Van munka, de túl sok, vagy épp nem fizet eleget. Nem fogad szót. Nem csinálja. Utál engem. Ellopták, betörtek, megverték, megerőszakolták.
Miért ő kap? Miértnemén? Mocskos kisebbségek (mindazösszes), mert nekik mindent lehet. Mocskos focidrukkerek. Mocskos politikusok. Szemét emberek.
Miből van neki? Honnan szerezte? Kinek a hátán mászott fel? Miért tartják el? Miért nem tanul? Még mindig tanul? Ki fizeti?
Az életünk nyolctizede úgy telik, hogy valamin mérgelődünk, kesergünk, telesírjuk a világot a mindenféle valós, és vélt problémánkkal. Hát ide vezetett.
De persze ezt sem látjuk. Mert most is az van, hogy miértnincsgát? Ki lopta el? Elmúltnyolcév. Elmúltkétév. Fülkeforradalmár. Ennek Szentmise? Homokzsák való neki.
Kedves emberek! Miért nem próbálunk meg többet örülni, és kevesebbet nyafogni? Hátha ezen is múlik. Hiszen hetedikes fizika anyag, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. És mindent energiamező vesz körül. Csak az a töltés.. na, az nem mindegy. :)
'Amerikában történt, egy fiatalember karácsonyra egy autót kapott a bátyjától. Egy gyönyörű, ragyogó, új autót. December 24-én már ezzel az új autóval ment el a munkahelyére, s délben, ahogy jön ki az irodából, látja, hogy egy kissrác álldogál az autó mellett, nézegeti azt a gyönyörű, csillogó autót. S ahogy odaért, a kissrác megkérdezte: "Tiéd ez az autó?" Mondja a fiatalember: "Igen, karácsonyra kaptam." A kissrác eltátja a száját, azt mondja: "Kaptad? Semmit sem fizettél érte?" Mondja a fiatalember: "Igen, a bátyám vette nekem ajándékba karácsonyra." A kissrác megszólal: "Bárcsak..." s a fiatalember azt gondolja, hogy így fog folytatódni a mondat: "Bárcsak nekem is lenne egy ilyen bátyám!" De a mondta nem így folytatódik, a kissrác azt mondja: "Bárcsak én is egy ilyen báty lehetnék!" A fiatalember csodálkozik, szimpatikus lesz neki ez a kissrác, azt mondja: "Gyere, megmutatom az autót!" Beülnek, megmutatja a különböző gombokat, néhány kisebb kört tesznek, s aztán a kissrác újra megszólal, azt mondja: "Elvinnél oda, ahol lakunk?" A fiatalember rábólint, gondolja, hogy a kissrác el akar hencegni az utcában, hogy ő milyen autóban ül, de megint téved, ahogyan odaérnek egy kicsi, egyszerű ház elé, a kissrác kiugrik a kocsiból, fölszalad a lépcsőkön, aztán percekig nem jelenik meg, végül nyílik az ajtó, a kissrác lép ki, a kezében tart egy nálánál kisebb fiút, ahogy hamarosan kiderül, az öccse, aki mozgássérült, nem tud járni. Lehozza a lépcsőn, leülteti a legalsó lépcsőfokra, s azt mondja neki: "Látod, ez az az autó, amit a bátyja vett neki karácsonyra, ajándékba. Ha majd én nagy leszek, én is veszek neked egy ilyen autót. És akkor minden szép dolgot, amiről eddig meséltem neked, a hegyeket, a folyókat, a vízeséseket mind megmutatom." A fiatalember nem bírta tovább, odalépett, fölvette a mozgássérült kisfiút, beültette az első ülésre, intett a kissrácnak, hogy ő is szálljon be, s elkezdődött egy gyönyörű, karácsonyi autózás. Ennek a során a fiatalember átélhette azt, hogy valóban nagyobb boldogság adni, mint kapni.'

U.i. Én is fázom, és nálunk is be lett gyújtva. De már június van, és ez az állapot igazán nem tarthat sokáig. :))