Vissza a múltba....

Avagy levél a tízéves önmagamnak, a nyolcvanas évek végére.
"Kedves Dia! Meglepő lehet még egy ilyen nagy álmodozónak is, mint Te vagy, hogy levelet kapsz egy olyan dátumbélyegzővel, amit még sosem láttál. Igen, képzeld, nemhogy 2000 van (amikor majd, ahogy már kiszámoltad annyiszor, huszonkét éves leszel), de azóta sem állt meg a világ, mert már 2013 van.
Azért írod Neked, mert most még olyan magányos és szomorú lány vagy. Szeretném, ha tudnád, hogy mire majd életednek ehhez az évéhez fogsz érni, már nyomokban fogsz csak emlékeztetni erre a mostani önmagadra. Képzeld el, és ez egy nagyon jó hír, hogy nem leszel kövér. Ugye hihetetlen? De tényleg nem. Najó, itt-ott lesznek azért olyan rétegek, amik nem fognak akkor sem tetszeni, de ha azt mondom, hogy simán bele fogsz férni huszonöt év múlva is a mostani nadrágodba, elhiszed nekem? Nem? Hát majd meglátod.
Most még mindenki Diának hív, meg azon az idegesítő Diácskának, de szép lassan átveszi majd a helyét a Dius, amit sokkal jobban fogsz szeretni a Diánál.
A könyvek egész eddig kitartottak jóbarátként, akármi is történt, mindig ott voltak, ahogy most is ott vannak folyamatosan. Ha elfogadsz egy jó tanácsot, most elkezded írni azokat a könyvcímeket, amiket olvasol, biztos komoly kis lista lenne belőle. (kár, hogy ezt már én nem láthatom majd, mert én Veled együtt öregszem)
Nem akarom elmesélni előre, hogy mi minden fog történni Veled, mert mindent át kell élned. Úgy, ahogy történik. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de jó sok fájdalom vár rád. Testileg is, lelkileg is. De minden fájdalom erősebbé fog tenni. Minden terhet el fogsz bírni, hidd el. Hisz látod, én már végigcsináltam, és mégis írok Neked. Gondolj csak erre majd minden ilyennél, amikor szomorkodsz. De nem csak fájdalom vár rád, hanem hihetetlen örömök is. Megsúgom, hogy amiről most álmodozol a családdal kapcsolatban, szinte tökéletesen valóra válik. És olyan boldog leszel tőle, amilyet most még el sem tudsz képzelni.
Azzal kapcsolatban el kell, hogy keserítselek, hogy amiről most gondolkodsz, hogy könyvtáros leszel, sosem válik majd valóra. Egészen más területen fogsz elhelyezkedni, és az sem lesz végleges.
Ó, most majdnem elárultam valamit, amit nem kellene, mert abból már következtethetnél arra, hogy mi mikor fog történni, úgyhogy nem teszem.
Egy biztos. Most nagyon komoly kislány vagy. Talán egy kicsit túlságosan komoly is. Emlékszem rád. Emlékszem magamra.
Látom, honnan indultunk, és hova lehet jutni.
Egyet ne felejts el soha.... a szíved legyen nyitva, és adj ajándékba egy mosolyt mindenkinek. Jó lesz Neked is, és másoknak is. Tudom, hogy ezt még most nem érted, de nem baj. Benned van ez már most is, és nemsokára elkezd előbukkanni. Utána meg már örökre ott marad. :)
És még valami.... huszonöt év múlva majd már hálát adnál azért a mellbőségért, ami jut majd Neked tizenöt-tizenhat éves korod körül. Úgyhogy ne felejts el büszkének lenni rá, és ne takargasd örökké. :))
Nem tudsz változtatni, mert minden úgy volt jó, ahogy volt. Csak higgy nekem, és hagyd magad sodródni mindennel, ami csak jut...
Mosollyal és szeretettel várlak, hogy majd egyszer az a tízéves gyerek lelked és az én mostani harmincöt éves (ó, bizony, ilyen is lesz) lelkem összetalálkozzanak. Mert majd  még Te is tudsz mit tanítani nekem.
Legyél kitartó, és erős.
Szeretettel, Dius"