Kaptam...

Szil lepett meg vele, és fakasztott könnyekre a kedves szavaival, amikkel az ajándékot kísérte. Azt írta, hogy:
"A csupaszív Dius sorait szintén szeretettel olvasom. Diusból csak úgy ömlenek az érzések: szeretet, jóindulat, elfogadás, igyekezet, kötelességtudat. A sorok közt gyakran megbúvó kételyek zöme alaptalan, mert amiket Dius gondol, azok jó gondolatok. "
Kaptam még ráadásként egy dalt is (Édes kisfiam), amihez szintén tartozott kísérőszöveg is, és ettől már aztán teljesen végem volt:
"Dius, ezt neked küldöm. Ha elbizonytalanodsz bármikor, bármiben csak nézz rá a fiaidra és meg fogsz nyugodni. Te már bizonyítottál, minden amit ehhez hozzáteszel, már ráadás! "

Kedves Szil, köszönöm Neked itt is. :)

Kicsit most szabályszegő leszek, mert a szabály szerint négy olyan bloggernek kéne továbbadnom, akiknél a feliratkozók száma még nem érte el a kétszázat. Tudnék négy ilyet, és az sem túlzottan zavarna, hogy akár már három ilyenje is van, de igazából most nagyon szeretném négy olyan embernek adni tovább, akik nem blogolnak, viszont életem négy legfontosabb és legmeghatározóbb személye ők. És mivel én sem lennék én nélkülük, így aztán a blog sem lenne ugyanaz nélkülük, hát mégis kapcsolódik valahogy a bloghoz is. De ha ez így túl nyakatekert, az sem baj.
Szóval, szeretném ezt a Best díjat adni Balázsnak, aki a legleg minden szempontból az életemben. A legtöbbet tette hozzá ahhoz, ami elvezetett idáig engem az utamon, néha úgy, hogy nem tetszett, de sokkal többször úgy, hogy nagyon is tetszett. Az egyetlen ember az életemben, aki már sokkal régebb óta ismer, mint nem, és mégis ugyanúgy szeret. Már emiatt is kiérdemelné a Best kategóriát, mert ez önmagában nem semmi. Az egyetlen volt, aki megtette értem (és akkor, azokban a napokban tényleg csakis értem), hogy küzdött körmeszakadtáig, hogy minden úgy legyen, ahogy volt. Akkor is mellettem állt, amikor meg sem érdemeltem. Életem legszebb pillanatai kapcsolódnak hozzá, egy csomó első dolgot köszönhetek neki (és igazából kicsit bánom, hogy úgy igazán nem ő volt az első). A legjobb barátom, a legnagyobb támaszom, és a legkomolyabb kritikusom is Ő. :)
Szeretném ezt a Best díjat Eszternek is adni, aki szintén sok mindenért kiérdemelte már ezt a kategóriát. Ő az, aki a legtöbbször hallott káromkodni telefonon keresztül, aki velem együtt hallgatta a csendet, ha épp nem tudtam megszólalni sem, aki tud örülni az örömömnek, és bánkódni is velem. Mikor hogy hozza a szükség, vagy épp az élet. De kiérdemli azért is, mert mindig kivárja, amikor épp ráérek válaszolni az emailre, vagy épp beszélni telefonon. És kiérdemli azért is, mert még eddig mindig megmondta őszintén azt is, ha nem egyezett a véleménye az enyémmel. :)
És szeretném ezt a Best díjat adni Erikának is, (aki nem biztos, hogy olvas, de majd átadják neki) aki az egyetlen olyan barátom, aki hajlandó volt arra is, hogy vállalva a konfliktusainkat, vagy épp a sértődéseimet, a legtöbbet tanította nekem magamról. Abszolút kiérdemelte a Best kategóriát, mert kivárta minden egyes dologgal kapcsolatban, míg megértettem, és nem kért számon akkor sem, amikor "mérgemben" inkább hozzá sem szóltam. Átéltünk együtt egy hatalmas tragédiát, ahogy átéltünk együtt egy csomó minden mást is. Volt, hogy hetente találkoztunk, van, hogy évekig nem. De minden alkalommal, amikor sor kerül egy személyes vagy akár egy virtuális találkozásra valamit tanulok tőle magamról.
És végül, bár épp nagyon mérges vagyok rájuk, azért kiérdemlik a fiaim is a Best díjat. Ők csak úgy attól is a legjobbak, hogy vannak nekem, még úgy is, hogy okoznak komoly fejtörős perceket. De mégis.. nélkülük semmi lennék.