Kincset találtunk

Na de nem árulom ám el azonnal, hogy mi az. Kénytelenek lesztek végigolvasni az egész történetet az elejétől a végéig, és majd a végén megtudjátok, mi a kincs.
Szóval, miután ma már szabadságon voltunk, Balázs már hajnali fél négykor kelt, én azért majdnem fél nyolcig aludtam. Illetve felébredtem fél hat tájban, de azzal a lendülettel megfordultam a másik felemre, és aludtam is tovább. Szóval, nyolcig megkávéztunk, meg ilyenek.. aztán belecsaptunk a szabadságunk első napjába.
Azzal kezdtük, hogy felszedtük a gyerekszobában a szőnyeget.(ja, előtte boltban is voltunk) Az udvaron porszívóztam, aztán a magasnyomású mosóval kimosta Balázs, (azért ez nagy ötlet volt, amit valamikor tavaly valakinél olvastam itt a neten) körülbelül fél óra alatt végzett.. addigra már nem iszapos lé folyt belőle, hanem szép tiszta víz. Felügyeskedtük a hintaállványra (ebben én igen kis segítségnek bizonyultam a mélységemmel.. de tartottam hősiesen). Miután ez megvolt fél tízre, a kincskeresés előkészítésére még épp volt idő, mielőtt nekiálltam ebédet csinálni. Szóval, a kincskereséshez ki kellett üríteni egy szerkényt, és a szekrényt is el kellett mozdítani a helyéről. Jó móka volt, a téli egérfogás összes maradványát sikerült megtalálnunk, szerencsére nem egértetemek formájában. A fészkük egy Rolinak elrakott iskolatáskában volt (még jó, hogy tegnap megvettük neki a hátizsákot), ami így a kukában végezte (mielőtt felszisszenne bárki is, ez igazán nem volt már semmire sem használható).
A szekrény kiürült, kellemesen elégettem közben nem kevés zsíromat, és méregtelenítettem is bőrön keresztül, úgyhogy ha már így volt.. akkor bementem, és egy jó alapos kézmosás után bekapcsoltam a sütőt, amit egyenesen kétszázötven fokra melegítettem.. (ha már lúd, ugye..) A csirke bekerült a sütőbe, amíg sült, addig elpakoltam mindent a konyhából, ami reggelről elöl maradt, megsült a krumpli is. Ebédeltünk, utána elindítottam a mosógépet, két adag ruhával, (nem egyszerre, egymás után). Elmosogattam a tepsit, közben akartam kávét főzni, de a kávéfőző újra sztrájkba lépett, és a vízkőtelenítő adagjára vágyott.. Persze mire ezt kitalálta, már benne volt a négy adagos kávéhoz való víz és kávé.. egy élmény volt, mire a gőzölőjén keresztül kijött belőle.. hogy ki lehessen nyitni. Balázs végül magára vállalta a vízkőmentesítést, én teregettem.
Eddigre nagyjából alakult annyit a kincskeresési helyszín napsütésmentes szempontból, hogy oda lehessen merészkedni. Kellett hozzá lapát, először. De közben előkerült egy doboz, amiből előkerültek az elmúlt tizenkilenc év mindenféléi.. mozijegy, parkolócédula, mekis blokk (89 Ft volt egy sajtburger.. :D), meccs jegyek (csak a Fradi), képeslapok, egy fél liter Balaton még '96-ból, úgyhogy ezzel elidőztünk egy darabig.
De aztán csak nekiálltak a kincskeresésnek. Ami férfimunka volt, lapáttal, meg mindenféle hangos géppel (talán valami gyorsvágó volt?). Közben én átválogattam több zsák ruhát, egy egész zsáknyi ment tönkre, mert elázott, és penészes lett. :( Na sebaj.. már kár rajta mérgelődni is.
Mire én végeztem, a kincs is előkerült. És most akkor megtudhatjátok Ti is, mi az. Van egy kutunk, ami ki tudja milyen okból le volt eddig zárva. Pontosan a sufnink alatt... még pontosabban egy szekrény alatt. Most pedig megvan a kút.. és a jó hír, hogy víz is van benne. Nem is kevés.. úgyhogy már csak egy búvárszivattyú kell, és végre bűntudat nélkül fogom locsolni a füvet reggel és este, és talán jövőre lesz itthon egy óriási medence is a fiúknak.
És ezzel el is telt a szabadság első napja. :) Dolgoztunk reggeltől estig, de megérte minden perce.. :)

(holnap jön a szavas történet)