Fura egy valami

Az agyunk. Na jó, az enyém nem teljesen tipikus a mindenféle űrjeimmel, meg egyebekkel, de azért amiről most szó lesz, azt talán ez nem befolyásolja.
Nap mint nap kerülünk mindenféle helyzetbe, jövünk-megyünk, beszélgetünk, olvasunk, vásárolunk. A legtöbb esetben másnapra már csak egy-egy fontosabb epizód marad meg ebből, a saját példámból kiindulva a legjobbak és a legrosszabbak.
Aztán ahogy jön egy következő nap, ugyanezekkel a történésekkel, vagy legalábbis nagyon hasonlóakkal, és máris törlődnek az előző napi dolgok, átadva  helyüket a következő adagnak.
Ez így mindenképpen kell is szerintem, mert igen csak zombik lennénk, ha mindent tárolna az agyunk itt-ott, ami életünk során történik velünk.
De roppant érdekes módon, vannak olyan napok, amiket akárhány év távlatából is bármikor vissza tud idézni az ember. Én legalábbis. Még illatokat is tudok hozzá társítani, mert tudom, épp mi volt az ebéd például. Vagy milyen öblítővel mostam. De nem is ez lényeg. Hanem hogy azokat a napokat percre pontosan vissza tudom idézni.
Ilyenek:
a 18. születésnapom.
az eljegyzésünk
az első állásinterjúm
az első együtt lakós napunk
az ultrahangos napok, amikor megtudtuk, hogy milyen nemű is az épp úton lévő gyermekünk
az esküvőnk
a kocsink megvétele
karácsonyok
A legalaposabban pedig azok a napok vannak elraktározva, amikor a gyerekeim születtek. Minden, ami akkor történt. Épp pereg szép lassan előttem egy film, kockánként.... már-már történelem... amit holnap, amikor éppen 13 éves lesz a film, el is mesélek.
Amúgy nehéz elhinnem, hogy ez a film már ennyi idős.. Már csak azért is, mert én vagyok az egyik szereplője... és nem is gondoltam, hogy ilyen régen is szerepeltem már. :)